Oldal 167 [167]
OCR
ÖSSZEGZÉS ——o— Jelen munkában az idézést a kognitív szemantika és a pragmatikai szemléletmód érvényesítésével vizsgáltam. Az idézés újrakonstruálásként történő értelmezéséből indultam ki. Ez lehetőséget adott arra, hogy minden olyan esetet elemezzek, amikor egy az aktuális megnyilatkozótól eltérő szubjektum megnyilatkozásának hozzáférhetővé tétele zajlik úgy, hogy a perspektivizáció eltérő fokon, de felismerhetővé válik. Ez a megközelítési mód lehetővé tette, hogy az idézést nyitott kategóriaként értelmezzem. Ez azzal az előnnyel járt, hogy az idézés kategóriájában, illetve azzal érintkezve olyan jelenségek is vizsgálhatóvá váltak, amelyek mindezidáig kevéssé képezték részét az idézéssel foglalkozó kutatásoknak. A kutatások teoretikus alapját képező újrakonstruálás fogalomértelmezése lehetővé tette, hogy az idézést az alkotás és a befogadás folyamatában, a művelet és a szerkezet szoros összefüggését hangsúlyozva, az idéző adaptív tevékenységének bevonásával, illetve előtérbe helyezésével vizsgáljam. Az idézés létrehozásakor az aktuális megnyilatkozó a beszélt vagy írott nyelvi reprezentációt feldolgozza, majd az így létrehozott diskurzust, illetve annak egy részletét az idézés nyelvi lehetőségén keresztül hozzáférhetővé teszi mások számára. Idézés során egy már nyelvileg megalkotott megnyilatkozás új kontextusba helyezése zajlik. Ez az eredeti megnyilatkozás újrakonstruálásával is együtt jár. E folyamatban egyaránt szerepet játszik az aktuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozás és annak az idéző általi elérhetővé tétele. Az idézés ezért a perspektivizáció tipikus esetét valósítja meg. Ez egyfelől azt jelenti, hogy egy diskurzusba ágyazódó megnyilatkozás nem az aktuális, hanem a beágyazott megnyilatkozóhoz köthető, másfelől azt, hogy ez az idéző tevékenység által felismerhetővé is válik. Az idézések viszont abban eltérnek egymástól, hogy az újrakonstruálás során a perspektivizáció miképpen válik jelöltté, tehát az idézni kívánt megnyilatkozás és annak elérhetővé tétele mennyire és miként válik explicitté, illetve felismerhetővé. Az idézés újrakonstruálásként történő értelmezése a diskurzusköziség jelenségét is természetszerűleg mozgásba hozza. Azáltal, hogy idézés során a perspektivizáció jelöltté válik, az intertextualitás szűkebb értelmezését lehet + 165 +
