Oldal 166 [166]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN citté, és ezt hogyan teszi elérhetővé. Ezáltal eltérő módon válhat explicitté a saját idéző tevékenységére történő reflektálása, de mindemellett az eredeti megnyilatkozás egy részlete vagy annak propozicionális összegzése az eredeti kontextusban funkcionáló jelentéséhez képest módosult, de sokkal inkább az adott diskurzusrészhez igazított, adaptált, aktualizált jelentésben jelenik meg. Mindezzel együtt az újrakonstruált megnyilatkozásban az eredeti diskurzus más részére irányul a figyelem, amellyel a beszélő a diskurzus egy eleméhez fűződő viszonyát tudja megjeleníteni. Az intratextualitással jellemezhető önidézés során az eredeti megnyilatkozás a maga teljességében is megjelenhet. Ugyanakkor az önidézést megvalósító esetek arra is felhívják a figyelmet, hogy az aktuális megnyilatkozó — az önidézés funkciójára is rámutatva — ezzel a lehetőséggel azért él, hogy a korábbi megnyilatkozását újraértelmezve, illetve újrafogalmazva, az adott kontextus körülményeihez adaptálva, annak jelentéstartalmának kifejtéséhez járuljon hozzá. Ennek okán az aktuális megnyilatkozónak arra is lehetősége van, hogy az önidézés nyelvi lehetősége során ne csak egy másik diskurzusból származó megnyilatkozását, hanem az aktuális diskurzus egy, már elhangzott részét idézze. Utóbbi esetet az igealak mellett megjelenő, a diskurzusdeixis műveletét is elvégző nyelvi elemek teszik felismerhetővé. + 164 +
