Page 165 [165]
OCR
AZ ÖNIDÉZÉS A kérdésre adandó válasz leginkább az újrakonstruált én-megnyilatkozás céljával hozható összefüggésbe. Az aktuális megnyilatkozó ugyanis a saját megnyilatkozását, illetve annak propozicionális összegzését teszi hozzáférhetővé, tehát az eredeti megnyilatkozást egy új kontextusban újrakonstruálja. Az újrakontextuálás során bekövetkező újrakonstruálással viszont az eredeti megnyilatkozás egészének vagy annak egy részének kidolgozását hajtja végre, amely az önidézés nyelvi lehetőségén keresztül a figyelem előterébe is kerül. Ezen folyamat motivációjaként pedig a kontextuális tényezők közül a cselekvés összetevője"" emelkedik ki: a beszélő a diskurzus egy adott pontján abból a célból él ezzel a lehetőséggel, hogy viszonyt teremtsen a saját nyelvi tevékenységével, a diskurzusban részt vevő vagy abba bevont szereplő (nyelvi) tevékenységével, illetve a diskurzus tartalmával, és az ezekhez fűződő viszonyát előtérbe helyezze. Az eredeti és az újrakonstruált megnyilatkozás közötti különbség tehát abban (is) látható, hogy az újrakonstruálás során az eredeti diskurzus jelentéséből azon összetevők kerülnek előtérbe, amelyek a fentebb említett, lehetséges viszonyok alapjául szolgáló jelentéstartalmat valósítják meg. E viszonyteremtést az önidézést bevezető kötőszavak explicitté tehetik, ez a minta 13,6996-ban valósult meg. Ezek a kötöszavak a következök: de (6,01%), bar (1,21%), es (2,20%), söt (2,00%), ezert (1,12%), ugyhogy (1,15%). A de és a bár a beszélőnek a témával, a saját nyelvi tevékenységgel, illetve a más tevékenységével való ellentétes viszonyát jelöli, az és és a sőt az ezekhez fűződő (kapcsolatos) viszonyát, az ezért és az úgyhogy pedig oksági viszonyokat jelöl. Kötőszó nélkül is feldolgozható ugyanakkor az újrakonstruálás célja, illetve a beszélőnek a fentebbi lehetőségekhez fűződő viszonya, csak ezekben az esetekben a befogadónak nagyobb mentális erőfeszítéssel kell e viszonyokat megteremtenie. Konklúzió Az önidézés megalkotásakor a beszélő a saját diskurzusának interpretálójává válva saját megnyilatkozását kiemeli az eredeti kontextusból, és azt új kontextusba helyezi át. Az önidézés során is nem csupán egy jelenet konstruálása történik, hanem újrakonstruálás. A jelentéseltolódás ugyanakkor fokozat kérdése. Az idézés megalkotása során az aktuális beszélő az idézésre szánt és az adott diskurzussal, valamint a befogadóval diszkurzív viszonyba kerülve döntéseket hoz arról, hogy az eredeti megnyilatkozásából mit, hogyan és milyen mértékben ismétel meg, tesz expli1600 Vö. Tátrai: A kontextus fogalmáról, 2004, 481. s 163 +
