Seite 162 [162]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
A 10. ábrán látható nyelvi elemek közös jelentés-összetevője a folyamatsze¬
rűség, folyamatosság, gyakoriság. A mond-dal való összekapcsolódás ezen a
ponton mehet végbe, előtérbe állítva azt, hogy az ige személy-, tér- és időbeli
lehorgonyzása nem csupán az aktuális én-hez és annak jelenéhez, hanem a
múltbeli én-hez is köthető, működésbe hozva egy lehetséges én perspektíváját
is. De aszerint, hogy a mond jelentés-összetevői közül melyikhez kapcsolódnak,
melyiket miként dolgozzák ki a konstruálás során, eltérőek lehetnek.
A 10. ábrán bemutatott elemek egy múltbeli én perspektíváját, a múltbeli én
megnyilatkozását képesek az adott diskurzus részévé tenni. Az alapján, hogy a
konstruálás során ennek a múltban lezajlott megnyilatkozásnak a nyelvi elem
által melyik összetevője dolgozódik ki, kerül a figyelem középpontjába, különb¬
séget lehet tenni a kifejezőeszközök között. A MONDÁS aktusának folyamatsze¬
rűségét, gyakoriságát" dolgozza ki, állítja előtérbe az évek óta, ismét, már rég,
még mindig, mindig, sokadszor. Ezekben az esetekben egy múltbeli MONDÁS
aktusára vagy a mondásnak a múltban lezajló többszöri előfordulására történik
reflexió. A konstruálás során a MONDÁS lehetséges megvalósulásai közül egy
(jól) körülhatárolt rész is kidolgozásra kerülhet, pl. ötödszörre, még egyszer,
melyek a mondom-mal együtt annak egyik jelentés-összetevőjét: a tartósság -ot
módosítják. A mond "megszakíthatatlanságát/folyamatosságát" módosítja némi¬
képp a folyamat kezdőpontját (másfél hónapja), illetve végpontját is kidolgozot¬
tá tevő (mind a mai napig) nyelvi elem. Illetve a mond folyamatosságát állítja
előtérbe az is. Az is-sel alkotott kifejezésekben az is mellett megjelenhet az ak¬
tuális megnyilatkozó aktuális pozíciójára (idejére) utaló deiktikus nyelvi elem
(ma, most). Ezekben az esetekben az is az, mely az közös figyelmi jelenetben
implikálja azt, hogy az adott megnyilatkozás nem először hangzik el. A tovább¬
ra is-ben viszont az egyik (továbbra) az aktuális megnyilatkozó idejében is ér¬
vényben levő folyamatosságot, a másik (is) pedig a MONDÁS-nak az aktuális én
idejében fennálló érvényesség -ét jeleníti meg.
Ezen nyelvi elemekkel alkotott konstrukciók a szövegtípusra is jellemzővé
válnak.
s 160"