zását idézheti, hanem — mint az például a (24b)-ben megfigyelhető — azon meg¬
nyilatkozäsanak üjraemlitesevel, illetve üjrafogalmazäsäval is elhet, amelyet az
éppen zajló diskurzusban mondott el.
Az aktuális megnyilatkozó a perspektivizációt az igealak (mondtam) mellett
olyan nyelvi elemekkel is explicitté teheti, amelyek képesek az aktuális diskur¬
zustól való "közelség -et vagy távolság -ot is megjeleníteni. Az, hogy az idézet
egy másik diskurzusból származik, elsősorban azon nyelvi elemek teszik egyér¬
telművé, amelyek a másik diskurzus létére utalnak. Ebből a szempontból e
nyelvi elemek közül kiemelkedővé válnak a helyre, illetve az időre mutató elemek,
mivel ezek azt a jelentést tudják közvetíteni, hogy az éppen aktuális megnyilat¬
kozástól eltérő térben és időben zajló nyelvi tevékenység idézése zajlik-e. Példá¬
ul: Kilenc éve mondtam egy interjúban, hogy vészhelyzetben van a magyar
gazdaság, és lassan mi leszünk a régió legszegényebb országa;"" Pár évvel ezelőtt,
az atyai barátom, Francois Furet tiszteletére rendezett chicagói emlékkonferen¬
cian, , Amerika mint 6vildg” c. el6addsomban azt mondtam, hogy mig Francia¬
ország átélt két királyságot, két császárságot és öt köztársaságot, s mialatt Né¬
metország négyszer volt kénytelen megváltoztatni társadalmi rendszerét és
fizikai-földrajzi alakjat, s míg a legtöbb független európai állam a tizenkilence¬
dik század végén, a huszadik század legvégén keletkezett egyáltalán — tucatnyi
meg a huszadik század legvégén -—, az Egyesült Államok alkotmányos rendszere
kétszáz éve nagyjából változatlan; fölségterülete is. [...].**
Az olyan, a diskurzusdeixis"" műveletét is megvalósító nyelvi eszközök, mint
például (mint az) imént, (mint már) fentebb, előbb(iekben) pedig egyértelműen
tudnak arra utalni, hogy egy megnyilatkozás az önidézés nyelvi tevékenységét
az éppen aktuális diskurzus korábbi, már nyelvileg megkonstruált részeit fel¬
használva valósítja meg, például: Az inént mondtam, hogy valamennyiünknek
saját elképzelései vannak az integrációról;"" Ezek a történetek azonban elenyész¬
tek a többiek, az optimistábbak mellett, a századfordulón — mint fentebb már
mondtam - még nagyon kevesen gondoltak mozsárágyúkra, betonerődökre és
gáztámadásokra.""
Végezetül vannak olyan nyelvi elemek, amelyek az önidézés tényét a perspek¬
tivizációt elvégző, múlt idejű igealak (mondtam) mellett ugyan támogatják, de az
idő- és térbeli távolságot nem teszik explicitté, például a már, mint, miként,
ahogy(an), illetve ezek kombinációja: mint már, ahogy(an) már, miként már. E