Seite 148 [148]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
sow
A kontextualizáló elemek alacsony jelenléte az idéző részben leginkább ismét
az aktuális szövegalkotó interiorizáló tevékenységével, ebből következve az idé¬
zésnek e szövegekben betöltött funkciójával hozható összefüggésbe. Mint az az
előző részben láthatóvá vált, az aktuális megnyilatkozó a MONDÁS beszédcse¬
lekvésének reprezentálása során érvényesítheti saját interiorizáló, adaptáló,
ezzel együtt értékelő és összegző tevékenységét. Ebből következően az e szöve¬
gekbe ágyazódó idézetek alkalmazásának motivációja leginkább az aktuális
diskurzus jelentésképzéséhez történő hozzájárulásban összegezhető. Ennek
következménye lehet, hogy az idéző nem kívánja az idézet körülményeit
kontexualizáló elemek által a figyelem előterébe helyezni, ezen elemek mellőzé¬
sével az idézet dominánsabban ágyazódhat az aktuális szövegbe, hozzájárulva
annak jelentéstartalmához, és nem magára az idézetre irányítva a figyelmet.
Konklúzió
A tudomány szakszövegeibe ágyazódó idézések a tudás megosztásához járulnak
hozzá. Hozzájárulásuk módját és mértékét nagyban meghatározza, miként ágya¬
zódnak a szövegbe. A beágyazódás foka az idéző adaptív tevékenységének az
eredménye. Az adaptív tevékenység e szakszövegekben kiterjedhet arra, hogy az
idézni kívánt szövegrészben kinek a referenciális központja érvényesül; külön
eseményként megjelenítve történik-e az idézet hozzáférhetővé tétele; milyen
megértési útvonalon érhető el az idézet (az idéző rész és az idézet egymáshoz
képesti helyzete), illetve mennyire válik reflexió tárgyává az idézés művelete.
Utóbbi esetében kiemelt jelentősége van annak, miként válik jelöltté a
perspektivizáció ténye; megvalósul-e az idézetre történő rámutatás; az idézés
beszédcselekményére reflektáló nyelvi eszköz a MONDÁS-nak mely összetevőjét
dolgozza ki, illetve az összetevő által megjelenített jelentés milyen fokon köthe¬
tő az eredeti mondás vagy az aktuális megnyilatkozó értelmező, értékelő, interp¬
retáló tevékenységéhez; milyen fokon megy végbe az idézet kontextualizációja;
írásképi megoldás felismerhetővé teszi-e az idézetet. Mindezen tényezők a figye¬
lemirányítás eszközeivé válnak.
A vizsgált nyelvi minta alapján a következő összegző megjegyzések tehetők.
A tudományos szakszövegekben a függő idézési mód a leggyakoribbb, az egyenes
pedig a legritkább. Az idézési módok alkalmazásának aránya mutatja, hogy az
idézés funkciója ebben a szövegtípusban elsősorban az, hogy a mástól származó
tudás, annak propozicionális tartalma, összegzése működésbe lépjen. Az egyenes
idézési mód háttérbe szorulása, a függő és a szabad függő idézés nagyobb számú
előfordulása arra is felhívja a figyelmet, hogy az intertextualitás lehetőségén
+ 146 +