AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
kinthető bejáratottnak, illetve a tudomány diskurzusterébe bevontnak. Az
idézés nyelvi tevékenysége tehát a konvencionalizáció, illetve a kanonizáció
folyamatában is részt vállal."
A továbbiakban azokat az idézéseket elemzem, amelyekben - a fenti példák¬
hoz képest — a perspektivizäcié ténye explicitebbé välik.
A vizsgált anyagban az idéző konstrukciók az alábbi megoszlásban figyelhetők
meg:
egyenes idézés függő idézés szabad függő idézés
u összetett jelenet elemi jelenet
2. ábra. Az idéző konstrukciók eloszlása (99).
A vizsgált nyelvi mintában a leggyakoribb idézés a függő idézés (75, 5196), majd
a szabad függö (14,97%), vegül az egyenes idézés (9,52%) (läsd 2. ábra). A függő
és a szabad függő idézésnél az is megfigyelhető, hogy az idézet egy elemi jelenet
részeként jelenik meg. Ez a szabad függő idézést magasabb százalékarányban
jellemzi (elemi: 8,46%, összetett: 6,5196). A függő idézésnél magasabb százalékban
jelent meg az összetett jelenetben való konstruálási mód, tehát amikor mind az
idézet, mind az azt elérhetővé tevő idéző rész is nyelvileg explicitté válik. De
emellett a narratív idézés is 24,0396-ban jellemezte a vizsgált tanulmányokat.
Fontos szólni arról is, hogy az egyenes idézéseknél megfigyelhető az, hogy az
idéző rész egy hivatkozásra csökken. Ez a 2. ábrán látható 9,52% közel egyhar¬
madat (3,01%) jellemezte.
A 2. ábra idézési lehetőségeit az alábbi példák szemléltetik.
(21a) Hasonlóan fogalmaz Lux (1981) is: , A szövegfajta formálisan jegyek kombináció¬
jaként írható le (melyeknek száma szövegfajtánként állapítható meg)" (Lux 1981:
233)39
#7 Felvethető, hogy ugyanez a folyamat játszódik le például a szállóigék kialakulása során is.
#8 Tolcsvai Nagy: A szövegtipológia megalapozása, 2006, 45.