Seite 134 [134]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
(19b) Tolcsvai Nagy Gábornál a szövegvilág viszont már központi kategóriaként szerepel:
A beszélő(k) a szövegben reprezentálják valamilyen formában a világnak azt a
részét, amely nyelvi cselekvésüknek teret és időt ad. A szöveg ezáltal nem stükrözix
a világot, nem leképezi, hanem reprezentációk összetett rendszerében modellálja, a
nyelvi interakcióban részt vevők számára többé-kevésbé hasonló módon" (Tolcsvai
Nagy 2001: 121). Ebben az értelmezésben tehát a szövegvilág a megismerő emberi
gondolkodáshoz kötött fogalom. Olyan mentális modell, amely egyfelől a kifejtett,
illetőleg akonvencionálisan bennfoglalt, másfelől a szituációra, cselekvésre, témára
vonatkozó kontextuális ismeretek rendszeréből jön létre annak érdekében, hogy a
diskurzus egésze, illetve annak egyes részei feldolgozhatóvá váljanak a résztvevők
számára."
Mint arról már eddig többször volt szó, az idéző az idézés konstruálása során
folyamatos döntéseket hoz arról, hogy az idézni kívánt diskurzust miként teszi
elérhetővé a befogadó számára. Ekképp az ő aktív tudatosságának eredménye az,
hogy mit, milyen mértékben tesz hozzáférhetővé az eredeti diskurzus idézése
során, illetve mindeközben a saját és/vagy a beágyazott megnyilatkozó perspek¬
tívájának miként enged teret.
A (19a) és a (19b) példa ugyanannak a szövegrésznek a megjelenítését végzi el
azzal a különbséggel, hogy a (19a) az eredeti szövegnek azt a részét közli teljes
terjedelemben, amely a (19b)-ben az idézés által válik hozzáférhetővé. A (19b)-ből
látható, hogy az idéző a saját diskurzusához igazítja az idézni kívánt diskurzus
tartalmát, élve azzal a lehetőséggel, hogy annak egy részletét kiemeli az eredeti
diskurzusból, és azt egyenes idézésben teszi elérhetővé.
Az első fejezetben az idézés újrakonstruálásként való értelmezését — mely
lehetővé teszi az idézés nyitott kategóriaként történő megközelítését — azon
esetek magyarázatára (is) láttam gyümölcsözőnek megalkotni, amelyek során az
idézést jellemző perspektivizáció alacsony fokon válik explicitté. Ezek azok az
esetek, amit a jelen munka Bevezetőjében úgy fogalmaztam meg, hogy léteznek
olyan konstruálási módok, amelyek az idézés zárt kategóriaként történő értel¬
mezéséből adódóan mindezidáig az idézés keretein kívül estek.
A (19b) második felének elemzése előtt egy újabb példasorral szemléltetném
a perspektivizáció jelölése alapján kimutatható fokozatiságot a tudomány szak¬
szövegeiben.
391 Tátrai: A narratív diskurzusokról, 2006, 161.
+132 +