Oldal 133 [133]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN vált. Ezekkel kapcsolatban a kanonizáció, ?? a konvencionalizáció folyamatát bevonva arra mutatok rá, hogy egy másik személytől származó megnyilatkozás az idézés folyamatán keresztül miként interiorizálódhat, válhat a tudományos , kánon" tagjává, amelynek eredményeképpen az intertextualitás és a perspektivizáció tényének jelöltté tétele a tudomány szakszövegeiben olykor implicitebb módon valósul meg. Eredmények A nyelvi mintában összesen 374 db idézés található. A minta elemzése után a legszembetűnőbb jellemző az idézésekkel kapcsolatban az, hogy a korábbi kutatásokban megjelenő konstruálási módokhoz képest ezek a szövegek változatosabb képet mutatnak fel a perspektivizáció jelöltté tételét tekintve. Mielőtt az eredmények részletes elemzésére rátérnék, érdemes egy példával rámutatni a tudományos szövegekben működő újrakonstruálás jellemzőjére. (19a) A beszélő és a hallgató nem különül el teljes függetlenségben a külvilágtól és a nyelvi jellegű szövegben reprezentáltaktól, mint ahogy a külvilág és a szövegértelem sem különül el problémamentesen egymástól. Ugyanakkor ez a kapcsolat, ez az összefüggés nem parttalan és nem végtelen, a külvilág nem a maga általános és teljes voltában része akommunikációnak. A beszélő(k) a szövegben reprezentálják valamilyen formában a világnak azt a részét, amely nyelvi cselekvésüknek teret és időt ad. A szöveg ezáltal nem , tükrözi" a világot, nem leképezi, hanem reprezentáciök összetett rendszerében modellálja, a nyelvi interakciöban részt vevők számára többé-kevésbé hasonló módon. A beszédhelyzet, a szövegbeli kifejtett és bennfoglalt, valamint a tudás által az elmében aktivizált reprezentációk rendszeréből létrehozott modell a szövegvilág, amelyben a szöveg maga és annak egyes elemei értelmezhetővé válnak. A szövegvilág ennek megfelelően a beszédhelyzet tér- és időrendszeréből, a beszédhelyzetben részt vevők viszonyrendszeréből és cselekedeteiből, a szövegben megnevezett vagy bennfoglalt dolgokból, cselekvésekből, körülményekből áll össze a résztvevők észlelései és egyéb kognitív műveletei által. Tehát olyan mentális modell, amely a szövegbeli és külső (helyzeti és szociális) információk alapján jön létre, és amely legalább részlegesen azonos a beszélő és a hallgató számára, és közeget ad a szövegértelemnek.?"" 389 Assmann: A kulturális emlékezet, 1999. 390 Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 121. ¢ 131 ¢
