Seite 132 [132]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
A tudomány szakszövegeinek egyik jellemzőjének tekinthető tehát az, hogy a
tudás megosztásával élnek, mégpedig úgy, hogy a tudás konstruálása során a
szövegalkotó saját vizsgálatára, és emellett más személyektől származó tudásra/
információkra reflektál. A konstruäläs során viszont ezen — az aktuális meg¬
nyilatkozótól eltérő személyektől származó — információk dominánsabban
ágyazódhatnak a diskurzusba, hiszen a tudomány szakszövegeiben nem vagy
nem feltétlenül a mástól származó tudás, hanem a saját nézőpontú megközelí¬
tése válhat relevánssá. Ennek következményeként felvethető, hogy az aktuális
megnyilatkozó a mástól származó információkat a saját perspektívájának domi¬
nánsabb érvényesítésével és érvényesülésével teszi elérhetővé abból a célból, hogy
ezen idézett diskurzusokkal, illetve azoknak egy részletével metadiskurzust
folytathasson, vagy ezek arra szolgálhatnak, hogy a saját nézőpontját színre vivő
kutatást lehorgonyozza a tudomány diskurzusterében. A mástól származó köz¬
lés elérhetővé tétele e szövegtípusban ezáltal változatosabb mintázatot hozhat
létre, mint az az eddigiekben megfigyelhető volt.
Anyag és módszer
A tudomány szakszövegében funkcionáló idézés bemutatásához nem laikusoknak
szóló szakszövegek idézéseit elemzem. Ehhez Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztett
kötetének?" tanulmányait használtam fel. A nyelvi minta ebben az esetben össze¬
sen 188 oldalnyi, 93 158 szóból álló szöveget tartalmaz." A mintából az idézése¬
ket itt is manuális úton nyertem ki, majd manuálisan annotáltam, és kvalitatív
elemzést végeztem. Ezek a kvalitatív elemzések szolgáltak alapot az eredmények¬
hez fűződő következtetésekhez. Az újrakonstruálás elméleti keretét felhasználva
minden olyan megnyilatkozást vizsgáltam, amelyben a perspektivizáció eltérő
fokon, de explicitté vált. Az ekképp kialakított nyelvi mintában a manuális anno¬
táció során a következő vizsgálati szempontjaim voltak: (a) miként válik jelöltté
a perspektivizáció, (b) az idézések milyen idéző konstrukciót valósítanak meg,
(c) az idézetet kontextualizáló idéző rész elemei. Emellett jelen fejezetben azokra
az esetekre is reflektálok, amikor a perspektivizáció a tudományos diskurzusban
már azért nem válik jelöltté, mert az a tudomány diskurzusterének összetevőjévé
interakciókban, in Laczkó Krisztina — Tátrai Szilárd (szerk.): Kontextualizáció és metapragmatikai
tudatosság, Budapest, Eötvös József Collegium, 2019, 215—240; Laczké: A diskurzusdeixis,
247-248.
386 Läsd Csontos: Szakszöveg-tipolögia, 2020, 120-186.
387 Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok, Budapest, Tinta, 2006.
388 A mintából szereplő példáknál az adott tanulmány kerül feltüntetésre.
+ 130 +