Seite 126 [126]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN Az igékhez köthető példák közül az elsőkben — (18a), (18f), (18j) — a mutató névmás nélküli konstruálási mód látható. Ez az említ és a hangsúlyoz igékre jellemzővé vált, a mond-ra pedig nem (vö. 16. táblázat). Ezekhez képest a többi példa azon tipikus eseteket veszi végig, ahol a mutató névmási elem megjelenik. Ezek a példák egymáshoz való viszonyukban rajzolják ki azt a mintázatot, amellyel a mutató névmási elemnek az idézésben betöltött funkciója érzékelhetővé válik. Mivel a mond mellett a nyelvi elem alkalmazása dominánsabbnak tekinthető (lásd 16. táblázat), ezért a fenti példák elemzését érdemes az említ és a hangsúlyoz igékkel konstruált idézésekkel kezdeni. Az említ és a hangsúlyoz példáit az összegző táblázatok eredményeivel összevetve látható, hogy a mutató névmási elem alkalmazása elsősorban azon idézéseket jellemzi, amikor az idéző az eredeti diskurzus egy-egy összetevőjét a figyelem előterébe állítva teszi hozzáférhetővé (lásd 19. táblázat). Mint arról a fejezet bevezetőjében írtam, egy diskurzus idézetként történő konstruálása már önmagában a figyelem irányításával jár. De emellett a specifikus(abb) igék alkalmazásával (említ, hangsúlyoz, firtat és bizonygat) az idéző a MONDÁS megjelenítése során eltérő mértékben tudja érvényre juttatni a saját perspektíváját: a neutrálisnak tekinthető mond-hoz, illetve a még inkább a neutrális kategóriába sorolható ír-hoz és idéz-hez képest dominánsabban az említ-tel és a hangsúlyoz-zal, illetve ezekhez képest dominánsan a firtat-tal és a bizonygat-tal. Amikor viszont so a konstruálás folyamatában az idéző nem csupán az eredeti diskurzust idézetként, hanem annak egy összetevőjét egy értékelő vagy egy relációs nyelvi elem által a figyelem előterébe kívánja helyezni, akkor gyakrabban jelenik meg a mutató névmási elem a specifikusabb igék (hangsúlyoz és említ) mellett. Mint a fentebbi példákból látható, ebben a folyamatban legfőképp nem az a releváns, hogy mely összetevő kerül a figyelem előterébe, hanem az idéző interpretáló és újrakonstruálási tevékenysége, amely ezekben az esetekben nem csupán az idézet közlésére, hanem annak értelmezett közlésére terjed ki. Ezen a ponton felvethető az a kérdés, hogy a firtat és a bizonygat mellett miért alacsonyabb a mutató névmási elem megjelenése. Véleményem szerint ez a két igének a többi igéhez képesti specifikus voltával magyarázható. Ezekben az esetekben ugyanis az idéző a többi igéhez képest a MONDÁS-t a saját perspektíváját dominánsan érvényesítve adja vissza, ezáltal már az igék alkalmazásával a figyelem irányítását is dominánsabban érvényre tudja juttatni. Végezetül érdemes a (18a—e) példákhoz kapcsolódóan a mond igével konstruált idézésekre reflektálni. Mivel ezen ige mellett a mutató névmási elem alkalmazása a többi igéhez képest általánosnak mondható (vö. 16. táblázat), a figyelemirányítással együtt járó rámutatás" domináns érvényesülése érhető tetten, amikor az idéző az idézendő diskurzusból kíván a fentiekben összegzett össze+ 124 +
