OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN diktál, ellentmona, elriaszt, énekel, feljelent, felolvas, hozzászól, megnyilvánul, megszólaltat, motivál, zaklat. A többi 294 idéző ige a Mellékletben látható. Azoknál az igéknél, amelyek az idézés megvalósításában is részt vesznek, tehát idéző igéknek tekinthetők, a MONDÁS kidolgozása és megjelenítése alapján a következő összegző megállapítások tehetők. A MONDÁS konstrukciótípus sémája úgy írható le, hogy valaki saját akaratából (mond) vagy mások által arra késztetve (bevall) a mediális közvetítettség formáját kihasználva (mond, beszél, ír) nyelvi tevékenységet folytat. E sémában a minimális összetevők: az elsődleges cselekvő figura, akihez a mondás létrehozása köthető (, valaki") és akinek a tevékenysége magára a nyelvi tevékenységre irányul, tehát részben arra, amit mond (, valamit"), részben a befogadóira (, valaki(k)nek"). Az idézés folyamatában, a MONDÁS hozzáférhetővé tétele során működésbe lép a MONDÁS forgatókönyve, amelynek része, aki mond valamit, akinek mondja és amit mond. A valakinek a nyelvi tevékenysége ugyanis mindig számít egy befogadóra, még akkor is, ha ez a konstruálás során nem kerül a figyelem előterébe. A háttérben a MONDÁS-hoz kapcsolódó egyéb elemek is működésbe lépnek: a MONDÁS mindig térben és időben megy végbe. A MONDÁS konstrukciótípus sémájának az idézésben történő megvalósulását meghatározza, hogy a konceptualizáció során az idéző miként dolgozza fel a KOMMUNIKÁCIÓ jelenetét, és ebből a jelenetből mit, hogyan és milyen mértékben kíván az előtérbe helyezni, illetve megjeleníteni. A Mellékletben szereplő idéző igék a MONDÁS-t eltérő módon adják vissza. Az igék abban térnek el egymástól, hogy a MoNDÁS-ból mást dolgoznak ki, más jelentés-összetevőt, összetevőket jelenítenek meg. A MONDÁS-t reprezentáló nyelvi eszközök azonos jelentés-összetevője a mondás aktusa, valamint ezen aktus résztvevői (sematikus figurái) közül az elsődleges figura jellege. Az elsődleges figura akommunikációra képes emberi lény (vagy metonimikusan?" akként értelmezhető figura: törvény, könyv, tanulmány stb.). A másodlagos figura a "közöl valamit! tartalmi alapjára épül, de annak kidolgozása során az igék már részlegesen különbözhetnek. A következő fejezet (Az idéző igék működése az idézésben) vizsgálatát felhasználva megállapítható, hogy a mond például alapvetően külön jelenetben dolgozza ki a másodlagos figurát, míg az említ elsősorban elemi jelenetben. A MONDÁS-t más cselekvést megjelenítő igék is megvalósíthatják, például: felhoz, vázol, céloz, ecsetel stb. Ezekben az esetekben a MONDÁS sémájából való kidolgozás a metaforizáció?"? műveletén keresztül valósul meg. A metonimizáció 294 Horváth: A szereplőkonstruálás mintázatai, 2020. 295 Tolcsvai Nagy: Jelentéstan, 2017, 255—262, 266—268, 274. s 92 c