OCR
AZ IDÉZŐ KONSTRUKCIÓK amelyek egy diskurzust nem idéznek, csupán az intertextualitás lehetőségét működésbe hozva megidéznek, felidéznek, illetve hivatkoznak rá.?? A diskurzusköziség kérdése A fenti elemzésekből láthatóvá vált, hogy egy megnyilatkozás (vagy annak egy részlete) idézésként való újrakonstruálása során a perspektivizáció eltérő módon, de jelöltté válik. Ebből a szempontból az idéző szerkezetek a szűkebb értelemben vett intertextualitást valósítják meg (lásd Diskurzusköziség, intertextualitás fejezet). Ugyanakkor az idéző konstrukciókkal kapcsolatban az is kirajzolódik, hogy a perspektivizáció nem minden esetben ugyanolyan módon válik jelöltté az idézés során. Ezért az is felvethető, hogy az idézés lehetőségei nem ugyanolyan módon valósítják meg az intertextualitást, az idézések bizonyos esetekben a meta-, valamint a hypertextualitás felé torlódnak. Az aktuális megnyilatkozó személyétől eltérő megnyilatkozás összetett jelenetként való hozzáférhetővé tételét alapvetően a perspektivizáció jelöltségének magasabb fokával lehet jellemezni. Ebben az esetben nemcsak az igealak, hanem az idéző jelenet is a perspektivizációt teszi felismerhetővé. A perspektivizáció legexplicitebb megvalósulásának azon szerkesztettségű egyenes idézések tekinthetők, amelyben mind az idéző rész, mind az eredeti diskurzus vagy annak egy részlete szó szerinti idézése történik meg, az írott nyelvi tevékenység lehetőségeit kihasználva az idézetet írásképi megoldás (dőlt betű vagy idézőjel) jelöli (lásd például 12a). Ezekhez képest az elemi jelenetekben a perspektivizáció jelöltsége alacsonyabb fokon érvényesül, legalacsonyabb fokának az tekinthető, mikor a perspektivizáció tényét csak az igealak (12m) teszi felismerhetővé. Mindezek alapján — Genette funkcionálisan elkülönülő kategóriáit, illetve az abban megfogalmazottakat?" felhasználva — az mondható el, hogy az intertextualitás legnyilvánvalóbb és legexplicitebb esetének az egyenes idézés tekinthető, mégpedig a fentebb összegzett szerkesztettségi módot alkalmazók. Az elemi jelenetek viszont már az intertextualitás periférikusabb eseteinek tarthatók, ezek a meta-, illetve a hypertextualitást is megvalósítva tesznek hozzáférhetővé egy diskurzust. Hiszen ezekben az esetekben az idézni kívánt megnyilatkozás nem külön jelenetben válik kidolgozottá, valamint az aktuális megnyilatkozó perspektívájának dominánsabb érvényesülése az idézni kívánt diskurzus propozicionális 273 Ennek bővebb kifejtését lásd Az idézés működése a tudomány szakszövegeiben fejezetben. 2714 Genette: Palimpsestes, 1982; e kategóriák részletes bemutatását lásd a Diskurzusköziség, intertextualitás fejezetben. + 77e