Seite 79 [79]
AZ IDÉZŐ KONSTRUKCIÓK
amelyek egy diskurzust nem idéznek, csupán az intertextualitás lehetőségét
működésbe hozva megidéznek, felidéznek, illetve hivatkoznak rá.??
A diskurzusköziség kérdése
A fenti elemzésekből láthatóvá vált, hogy egy megnyilatkozás (vagy annak egy
részlete) idézésként való újrakonstruálása során a perspektivizáció eltérő módon,
de jelöltté válik. Ebből a szempontból az idéző szerkezetek a szűkebb értelemben
vett intertextualitást valósítják meg (lásd Diskurzusköziség, intertextualitás
fejezet). Ugyanakkor az idéző konstrukciókkal kapcsolatban az is kirajzolódik,
hogy a perspektivizáció nem minden esetben ugyanolyan módon válik jelöltté
az idézés során. Ezért az is felvethető, hogy az idézés lehetőségei nem ugyanolyan
módon valósítják meg az intertextualitást, az idézések bizonyos esetekben a
meta-, valamint a hypertextualitás felé torlódnak.
Az aktuális megnyilatkozó személyétől eltérő megnyilatkozás összetett jele¬
netként való hozzáférhetővé tételét alapvetően a perspektivizáció jelöltségének
magasabb fokával lehet jellemezni. Ebben az esetben nemcsak az igealak, hanem
az idéző jelenet is a perspektivizációt teszi felismerhetővé. A perspektivizáció
legexplicitebb megvalósulásának azon szerkesztettségű egyenes idézések tekint¬
hetők, amelyben mind az idéző rész, mind az eredeti diskurzus vagy annak egy
részlete szó szerinti idézése történik meg, az írott nyelvi tevékenység lehetősé¬
geit kihasználva az idézetet írásképi megoldás (dőlt betű vagy idézőjel) jelöli (lásd
például 12a). Ezekhez képest az elemi jelenetekben a perspektivizáció jelöltsége
alacsonyabb fokon érvényesül, legalacsonyabb fokának az tekinthető, mikor a
perspektivizáció tényét csak az igealak (12m) teszi felismerhetővé.
Mindezek alapján — Genette funkcionálisan elkülönülő kategóriáit, illetve az
abban megfogalmazottakat?" felhasználva — az mondható el, hogy az intertex¬
tualitás legnyilvánvalóbb és legexplicitebb esetének az egyenes idézés tekinthe¬
tő, mégpedig a fentebb összegzett szerkesztettségi módot alkalmazók. Az elemi
jelenetek viszont már az intertextualitás periférikusabb eseteinek tarthatók, ezek
a meta-, illetve a hypertextualitást is megvalósítva tesznek hozzáférhetővé egy
diskurzust. Hiszen ezekben az esetekben az idézni kívánt megnyilatkozás nem
külön jelenetben válik kidolgozottá, valamint az aktuális megnyilatkozó pers¬
pektívájának dominánsabb érvényesülése az idézni kívánt diskurzus propozicionális
273 Ennek bővebb kifejtését lásd Az idézés működése a tudomány szakszövegeiben fejezetben.
2714 Genette: Palimpsestes, 1982; e kategóriák részletes bemutatását lásd a Diskurzusköziség, inter¬
textualitás fejezetben.
+ 77e