OCR
AZ IDÉZŐ KONSTRUKCIÓK (12d) Az emlékezés folyamatában elsőrendű szerepet betöltő séma , múltbeli reakciók, múltbeli tapasztalatok aktív szerveződését jelöli" (Bartlett 1985: 293)? (12e) Nemes Jeles László: , Megrázó érzés a semmiből ide kerülni". A (12a-e) példákban az idézet teljes terjedelmében a beágyazott megnyilatkozó referenciális központja érvényesül, egyenes idézést eredményezve. A (12a) példában az idéző a saját tájékozódási központját az idézőjellel is jelölt idézet teljes terjedelmében a beágyazott diskurzus megnyilatkozójára helyezi át: az ő referenciális központjából kerül megalkotásra az idézet szociokulturális szituáltsága, továbbá a tér- és időviszonyai, így például az ő referenciális központjából értelmezhető az idézetet uraló mi, valamint a jelen idő. A (12b—c) idézett részében szintén a beágyazott megnyilatkozó referenciális központja érvényesül. Az ő referenciális központjából értelmezhető például az igealakokon jelöltté váló személy- és időjelölés, a (12b)-ben a mondják, hallottam, mondta, hallotta, a (120)-ben a találtunk, akárcsak az idézett részben szereplő tér- és idöjelölö eszközök, például a (12b)-ben a térdeixis?"? megvalósítását elvégző ott, illetve a (120)-ben az idődeixist?" megvalósító ekkor. A (12d-e) abban különböznek az előző példáktól, hogy ezekben az idéző jelenet nem válik olyan fokon nyelvileg explicitté, mint az a (12a—c)-ben megfigyelhető. A (12d)-ben alkalmazott hivatkozás, illetve a (12e)-ben megjelenített tudatosság szubjektuma, valamint mind a két példában a perspektivizációval jellemezhető idézett jelenetet jelöltté tevő idézőjel arra hívja fel a figyelmet, hogy az aktuális beszélő az idézet teljes terjedelmében a saját referenciális központját átadja a beágyazott megnyilatkozónak. Mint a példákból látható, az egyenes idézésre az összetett jelenetként való konstruálás jellemző. A konstruálás során ugyanakkor az idéző eltérő fokon és módon teheti nyelvileg explicitté az idézés tényét. Ez eredményezi azt, hogy az idéző jelenet akár egy hivatkozásra csökken. Az összetett jelenetként való konstruálás ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy az idéző jelenet az idézet előtt (12a), az idézet után (12c) vagy az idezetbe ägyazödva jelenjen meg (12b). Az egyenes idézéskor az idézethez kapcsolódó, eltérő nyelvi kifejtettségben megjelenő idéző jelenet teszi explicitté a perspektivizációt, vagyis a tudatosság szubjektumának a beágyazott megnyilatkozóra történő áthelyezését. Az idéző jelenetben lexikális elem vagy anaforaként működő, a személyjelölést megjelenítését elvégző inflexiós morféma jelöli expliciten a tudatosság szubjektumát, 247 Ando: A beszélt nyelvi történetmondások, 2006, 84. 248 http://vs.hu/magazin/osszes/nemes-jeles-laszlo-megrazo-erzes-a-semmibol-ide-kerulni-0525#!s1 (Letöltes: 2015. mäjus 25.) 24° V6. Tatrai: Pragmatika, 2017, 961-964. 250 V6. uo., 964-968. « 69 «