Seite 65 [65]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN ——o— vn Az előző fejezetekben az újrakonstruálás folyamatát, illetve az idéző adaptív tevékenységét előtérbe helyezve az idéző részt és annak lehetséges összetevőit, az idézet, illetve az idézés nézőpontszerkezetének megalkotását mutattam be. Ezek alapján az mondható el, hogy az újrakonstruálás során az aktuális megnyilatkozó (a) eltérő fokon és mértékben teheti reflexió tárgyává az idézetet és az idézés tényét, (b) az eredeti diskurzus kontextuális körülményeit eltérő fokon ismertetheti, (c) az eredeti diskurzust vagy annak csak részletét és idézheti, (d) a perspektivizációt eltérő módon teheti jelöltté, (e) az eredeti diskurzus referenciális központját különböző módon juttathatja érvényre. Az idézések egyrészt a perspektivizáció jelöltté tételében mutathatnak fel különbséget, tehát abban, hogy az aktuális megnyilatkozó miként teszi jelöltté, hogy a diskurzusának egy részletében az aktív tudatosság máshoz köthető, a tudatosság szubjektuma egy tőle eltérő személyben jelölhető ki. Másrészt a metapragmatikai tudatosság mértékében, tehát abban, hogy az aktuális megnyilatkozó milyen fokon teszi reflexió tárgyává, hogy a diskurzusának egy részében az idézés nyelvi tevékenységével él. Harmadrészt a referenciális központ működésében, mivel az aktuális megnyilatkozó az idézés során különböző mértékben érvényesítheti a saját és abeágyazott megnyilatkozó, azaz az eredeti diskurzust jellemző tájékozódási pontot. A további fejezetekben a pragmatikai szemléletmódra jellemzővé váló megvalósulás és séma útvonalat követem: nyelvi mintán alapuló vizsgálatokkal mutatom be az idézés működését a magyar nyelvben. Először a fentebb összegzett, az idézés megalkotása során előtérbe kerülő tényezők számbavételével a lehetséges idéző konstrukciókat elemzem, a konstrukciók kialakításának és kialakulásának folyamatára is reflektálva. E konstrukciókkal kapcsolatban egyfelől amellett érvelek, hogy a különböző kifejtettséggel jellemezhető idézések alapján kirajzolódó, az idézést összetett vagy elemi jelenetként színre vivő szerkezetek azzal kapcsolhatók össze, hogy az idéző milyen fokon kíván az idézés során a saját, illetve abeágyazott megnyilatkozó perspektívájának teret engedni. Majd az előző részben ismertetett referenciális központ működését elemezve azt mutatom be, hogy milyen idézési lehetőségek léteznek a magyar nyelvben, ezek milyen szerkezetek által válnak hozzáférhetővé, az egyenes, a függő és a szabad függő idézés miként jelenhet meg a .63 +
