Page 63 [63]
OCR
DISKURZUSKÖZISÉG, INTERTEXTUALITÁS a variáns. Az önidézet egy szerző önmaga szavainak szószerinti idézését, a rezümé a korábban mondottak tartalmi összegzését, a variáns pedig a kettő közti átmeneti sávot valósítja meg. Utóbbi tehát azokat az eseteket ölelheti fel, amikor egy már meglevő szöveg más szavakkal történő visszaadása zajlik, ami még nem fedi le a tartalmi összegzést. Mint a fenti, a főbb sajátosságokra, illetve az idézés műveletére koncentráló összegzésből is látható, az intertextualitás tágabb és a szűkebb felfogásának alkalmazása között nem lehet aszerint éles különbséget tenni, hogy azt az irodalom- vagy a nyelvtudomány alkalmazza. Minden kétséget kizáróan ugyanakkor az irodalomtudomány a bahtyini dialóguskoncepcióból kiinduló intertextualitás fogalmát tágabban használja. A nyelvészetben alkalmazott fogalom (csak) ehhez képest tekinthető szűkebbnek, de itt is megfigyelhető, hogy e jelenség tágabb és szűkebb értelmezésére ugyanazt a fogalmat használják: a közös összetevő a két vagy több szöveg közötti kapcsolat kimutathatósága. A tágabb értelmezésbe ugyanakkor beleférnek azok az esetek, mikor az intertextualitás szövegtipológiai és/vagy műfaji kapcsolatot valósít meg. A szűkebb értelmezésen pedig azok az esetek érthetők, amikor két vagy több szöveg tényleges és jelölt kapcsolatáról van szó. Jelen munkában az intertextualitás szűkebb értelmezését fogom használni. Teszem ezt azért, mert azokkal az idézésekkel foglalkozom, amelyekben a perspektivizáció eltérő mértékben, de felismerhetővé válik. Genette funkcionálisan elkülönített intertextualitás-kategóriáival kapcsolatban viszont azt kívánom bemutatni, hogy az általa az intertextualitás prototipikus esetét megvalósító idézés olykor kilép ebből a kategóriából. Az idézések során az aktuális megnyilatkozó perspektívájának különböző mértékű érvényesülése és érvényesítése, valamint a perspektivizáció, illetve annak jelöltté tételének eltérő fokozatai az idézést a meta-, illetve a hypertextualitds kategóriája felé tolja. Ennek okán a két- vagy a több szöveg közötti kapcsolatra elsősorban a diskurzusköziség terminust fogom alkalmazni. Ez lehetővé teszi azt, hogy a szövegek kapcsolatának minőségét az idézésben működésbe lépő viszonyok alapján határozzam meg. De teszem ezt annak okán is, mert — mint a fentebbiekből látni lehet — az intertextualitást több, eltérő minőségben megvalósuló kapcsolat megjelenítésére is használja a szakirodalom. .61 +
