Oldal 63 [63]
DISKURZUSKÖZISÉG, INTERTEXTUALITÁS
a variáns. Az önidézet egy szerző önmaga szavainak szószerinti idézését, a re¬
zümé a korábban mondottak tartalmi összegzését, a variáns pedig a kettő közti
átmeneti sávot valósítja meg. Utóbbi tehát azokat az eseteket ölelheti fel, amikor
egy már meglevő szöveg más szavakkal történő visszaadása zajlik, ami még nem
fedi le a tartalmi összegzést.
Mint a fenti, a főbb sajátosságokra, illetve az idézés műveletére koncentráló
összegzésből is látható, az intertextualitás tágabb és a szűkebb felfogásának
alkalmazása között nem lehet aszerint éles különbséget tenni, hogy azt az iro¬
dalom- vagy a nyelvtudomány alkalmazza. Minden kétséget kizáróan ugyanak¬
kor az irodalomtudomány a bahtyini dialóguskoncepcióból kiinduló intertextu¬
alitás fogalmát tágabban használja. A nyelvészetben alkalmazott fogalom (csak)
ehhez képest tekinthető szűkebbnek, de itt is megfigyelhető, hogy e jelenség
tágabb és szűkebb értelmezésére ugyanazt a fogalmat használják: a közös össze¬
tevő a két vagy több szöveg közötti kapcsolat kimutathatósága. A tágabb értel¬
mezésbe ugyanakkor beleférnek azok az esetek, mikor az intertextualitás szö¬
vegtipológiai és/vagy műfaji kapcsolatot valósít meg. A szűkebb értelmezésen
pedig azok az esetek érthetők, amikor két vagy több szöveg tényleges és jelölt
kapcsolatáról van szó.
Jelen munkában az intertextualitás szűkebb értelmezését fogom használni.
Teszem ezt azért, mert azokkal az idézésekkel foglalkozom, amelyekben a
perspektivizáció eltérő mértékben, de felismerhetővé válik. Genette funkcioná¬
lisan elkülönített intertextualitás-kategóriáival kapcsolatban viszont azt kívánom
bemutatni, hogy az általa az intertextualitás prototipikus esetét megvalósító
idézés olykor kilép ebből a kategóriából. Az idézések során az aktuális megnyi¬
latkozó perspektívájának különböző mértékű érvényesülése és érvényesítése,
valamint a perspektivizáció, illetve annak jelöltté tételének eltérő fokozatai az
idézést a meta-, illetve a hypertextualitds kategóriája felé tolja. Ennek okán a
két- vagy a több szöveg közötti kapcsolatra elsősorban a diskurzusköziség termi¬
nust fogom alkalmazni. Ez lehetővé teszi azt, hogy a szövegek kapcsolatának
minőségét az idézésben működésbe lépő viszonyok alapján határozzam meg. De
teszem ezt annak okán is, mert — mint a fentebbiekből látni lehet — az intertex¬
tualitást több, eltérő minőségben megvalósuló kapcsolat megjelenítésére is
használja a szakirodalom.
.61 +