Page 55 [55]
AZ ÚJRAKONSTRUÁLÁS FOLYAMATA
latkozónak arra is lehetősége van, hogy ezt a tájékozódási pontot áthelyezze egy
másik megnyilatkozóra."? Az idéző a referenciális központ átadásával annak
mértékében élhet, hogy az idézés során mennyire kívánja az eredeti diskurzus
önállóságát megőrizni, mennyire kívánja a befogadót az eredeti diskurzusba
visszavezetni.
(11) Kovács László azt mondta, , Nem könnyen élem meg azt a helyzetet, hogya NATO
olyan konfliktusba kényszerült Milosevics elnök politikája ellen, amelyre 50 éve
nem volt példa, és mindez csatlakozásunk után nem sokkal történik. De továbbra
non
is meggyőződésem, hogy Magyarország az egyetlen helyes utat választotta"
A (11) idéző részében az aktuális megnyilatkozó referenciális központja érvénye¬
sül. Abból kerül megalkotásra e rész szociokulturális szituáltsága, továbbá tér- és
időjelölése. Az aktuális megnyilatkozó a példában nincsen jelölve, a konstruálás
során a háttérben marad.
Az idézésekben az válik meghatározóvá, hogy az idézett részben az aktuális
megnyilatkozó a referenciális központját áthelyezi-e a beágyazott beszélőre, vagy
az idézés teljes terjedelmében magánál tartja." A referenciális központnak az
idézésekben történő érvényesülése alapján — mint arra a Bevezetésben ismertetett
tipológiai munkák is rámutatnak - alapvetően három eljárást lehet elkülöníteni:
amikor az akutális megnyilatkozó a saját, az idéző részben alkalmazott referen¬
ciális központját az idézet teljes terjedelmében áthelyezi a beágyazott megnyilat¬
kozóra; amikor ezt nem végzi el, illetve a két eljárás mellett léteznek azok az
esetek, amikor ezt csak részben végzi el: az idézett részben az aktuális és a be¬
ágyazott megnyilatkozó referenciális központja is érvényesül. Az idézetre kon¬
centráló, az abban működésbe lépő referenciális központ alapján három idézési
lehetőség vehető fel: az egyenes, a függő és a szabad függő idézés."" Egyenes
idézéskor az eredeti diskurzus, illetve diskurzusrészlet visszaadásának célja
irányítja az idéző nyelvi tevékenységét, amelynek következményeként az idézetben
az események reprezentálása az eredeti diskurzust jellemző személy-, tér- és
időbeli viszonyok működtetésével történik meg, mint az egyébiránt a (11)-ben
látható. Erre az idézési módra tehát az válik jellemzővé, hogy az aktuális megnyi¬
latkozó a saját referenciális központját az idézet teljes terjedelmében áthelyezi
183 Sanders-Spooren: Perspective, subjectivity, 1997, 85—86; lásd továbbá A kognitív nyelvészet
áttekintése fejezetet.
#4 #143419114
185 Csontos-Tátrai: Az idézés pragmatikai megközelitese, 2008, 66-67.
Csontos-Tátrai: Az idézés pragmatikai megközelítése, 2008, 66—67; Tátrai: Bevezetés a pragma¬
tikába, 2011, 154; Li: Direct and Indirect speech, 1986; Evans: Some problems, 2013.
=
186
« 53 ¢