Seite 40 [40]
OCR
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS (2b) Ennek során azokhoz az értelmezésekhez csatlakozom, amelyek szerint a szövegfajták létét ,bizonyos kognitív, illetve konceptuális tényezők relevanciája támasztja alá és magyarázza" (Kocsány 2002: 59)? (2c) A nominális predikáció" (főnév, a főnévi csoport) meghatározó jellemzője tehát, ys hogy , egy régiót jelöl egy tartományban" (Langacker 1987: 198 A (2a-c) példákból látható, hogy mind az idéző rész, mind az idézet eltérő mértékben válhat nyelvileg kidolgozottá."" A (2a) példában mind a két rész nyelvileg is explicitté válik. Ehhez képest a (2b)-ben az idéző rész a nyelvi kidolgozottsagat tekintve egy hivatkozásra csökken. Ennek feldolgozásával azonban a hivatkozásban szereplő összetevőket aktivizálva a befogadó képessé válik megalkotni az idéző részt, illetve azt, hogy az idézőjel által közrefogott diskurzusrész az aktuális megnyilatkozótól eltérő személyhez köthető. Ezzel kapcsolatban már itt lehet arra is reflektálni, hogy az idézőjel önmagában is képes a perspektivizációt jelölni. A (2c) azt szemlélteti, hogy nem csupán az idéző rész, hanem az idézetként funkcionáló szövegrész is eltérő fokon jelenhet meg. Az aktuális megnyilatkozó az eredeti diskurzust tehát , felhasználhatja" arra, hogy annak csak azon összetevőjét, részletét jelenítse meg, amely a saját diskurzusának jelentésképzéséhez relevánsan hozzájárul." A (2a-c) példák az idézés két részének funkcionális értelmezésére is lehetőséget adnak. Az eltérő módon és fokon nyelvileg explicitté váló idéző résznek és az idézetnek a szerepét abban összegzem, hogy egy nyelvileg megkonstruált megnyilatkozás idézésként váljon értelmezhetővé a befogadó számára. Az idézés konstruálását előtérbe helyezve idéző részként az a diskurzusrész funkcionál, ami egy másik diskurzus idézetként való működését teszi lehetővé; egy, az aktuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozást, annak egy részletét teszi elérhetővé, mindeközben az idézés nyelvi műveletét megteremtve. Az idézet pedig az a diskurzusrészlet, amit az idéző nyelvi tevékenysége, illetve az azt megjelenítő idéző rész által az aktuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz kötünk. 122 Tátrai Szilárd: A narratív diskurzusokról — pragmatikai nézőpontból, in Tolcsvai Nagy (szerk.): Szöveg és típus, 2006, 161. Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 97. Ez indokolja egyébiránt azt, hogy a munkában az idéző rész terminust alkalmazom, hiszen az idéző rész nem minden esetben mondatként teszi elérhetővé az idézetet. Lásd bővebben Az idézet megalkotása és Az idéző konstrukciók fejezetekben. 123 124 125 .38 +
