Seite 36 [36]
OCR
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS (1b) , Inkább azt szeretném, ha nem nyernék semmit" — mondta Nemes Jeles László egy héttel ezelőtt az Origónak adott interjújában." Az idézés létrehozásánál az aktuális megnyilatkozó az írott vagy a beszélt nyelvi reprezentációt (1a) — diskurzusként való funkcionálását, létezését megteremtve! . feldolgozza, majd a feldolgozott diskurzust, illetve annak egy részletét az idézés nyelvi lehetőségén keresztül hozzáférhetővé teszi mások számára (1b). Az aktuális megnyilatkozó ekképp az idézés folyamatának egy pontján éppúgy befogadója az idézni kívánt diskurzusnak, mint később a saját diskurzusának: az aktuális megnyilatkozó és az idézésre szánt, beágyazni kívánt diskurzus között is diszkurzív viszony létesül. Az idézés megalkotásakor az aktuális megnyilatkozó - azaz az idézni kívánt megnyilatkozással történő diszkurzív viszonyba kerülés eredményeképpen az idéző -— interpretálóvá válik, aki kiszakítva az eredeti kontextusából a feldolgozott és az idézésre előkészített diskurzust vagy diskurzusrészt, azt új, általa megalkotott kontextusba helyezi át. Az (1b) esetben az interszubjektív ellenőrizhetőség lehetőségét, az eredeti szövegrész megalkotásának előidejűségét kihasználva , hidat ver múlt és jelen között, a szöveg (kánoni)! értelme és snekünk szólóx értelme között".9? Az idézés tehát újrakontextuálás: az idézni kívánt diskurzus új kontextusba helyezése, és egyben újrakonstruálás: egy már nyelvileg megkonstruált és a feldolgozás által megteremtett diskurzus idézésként való újraalkotása. E folyamatok során jelentéseltolódás megy végbe." 99 Onozó Róbert - Papp Eszter - Varga Ferenc: A Saul fia nyerte a zsűri nagydíját Cannes-ban, Origo, 2015. május 24. http://www.origo.hu/filmklub/blog/dijak/20150524-a-saul-fia-nyertecannes-2015-nemes-jeles-laszlo-ifjusag-carol.html (Letöltés: 2015. május 25.) Vö. Gadamer: Igazság és módszer, 1984; uő: Szöveg és interpretáció, ford. Hévizi Ottó, in Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció, Budapest, Cserépfalvi, 1991, 17-41; Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 60. A zárójel alkalmazása tőlem (Cs. N.) származik. Az idézésre előkészített diskurzus vagy annak egy részlete ugyanis nem minden esetben tekinthető a kánon tagjának, de bizonyos értelemben az idézést létrehozó szövegalkotó idéző, hagyományozó tevékenységével a kanonizáció folyamatát kezdheti el. E folyamatra lásd Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, ford. Hidas Zoltán, Budapest, Atlantisz, 1999, 103. Lásd Az idézés működése a tudomány szakszövegeiben című fejezetben. Jauss, Hans Robert: A recepció elmélete, ford. Kulcsár-Szabó Zoltán, in Kulcsár-Szabó Zoltán (szerk.): Recepcióelmélet — esztétikai tapasztalat — irodalmi hermeneutika, Budapest, Osiris, 1999, 11. 13 Vö. Fehér M. István: Szóbeliség, írásbeliség, hermeneutika, Világosság, XLIX. évf., 2008/6, 25—32; lásd még Gadamer: Igazság és módszer, 1984, 325; Ong, Walter: A szöveg mint interpretáció, ford. Schreiner Orsolya, in Nyíri Kristóf — Szécsi Gábor (szerk.): Szóbeliség és írásbeliség, Budapest, Áron, 1998, 149. 100 = e 102 + 34 +
