Seite 15 [15]
OCR
BEVEZETÉS A fentebbi áttekintésből látható, hogy a nyelv rendszerszemléletű megközelítése nehézségek elé állította a kutatókat az idézés témájával kapcsolatban. Ennek okát abban lehet látni, hogy a vizsgálatok a langue-parole merev szembeállításának következményeként, és a langue tüzetes és maradéktalan leírására tett késztetéseként nehezen tudnak mit kezdeni egy olyan témával, amely — ebben az elméleti keretben -— leginkább parole jelenségnek tartható. Ezért az idézésnek vagy azon összetevőire koncentrálnak, amelyek langue-szintű vizsgálatot tesznek lehetővé, vagy e jelenséget a parole jelenségek közé sorolják, és a stilisztika, illetve a szövegtan módszereivel elemzik. Az utóbbi elemzéseknél megfigyelhető, hogy a vizsgálatok az idézett részt alapul vevő konvencionalizált idézési módokra koncentrálva, szépirodalmi szövegek elemzésével zajlanak. Az idézés kérdésköre, illetve az idézés lehetőségeinek a nézőpont szerveződése szerinti elkülönítése — a téma interdiszciplináris voltára rámutatva — az irodalomtudományban korábban megjelenik, mint a nyelvtudományban. Bahtyin — a fentebb már említett — Marxizmus és nyelvfilozófia című munkájában? az idézést (idegen beszédet) így definiálja: ,beszéd a beszédben, megnyilatkozás a megnyilatkozásban, de egyszersmind beszéd a beszédről, megnyilatkozás a megnyilatkozásról".? Véleménye szerint ez a beágyazódás különböző mértékben valósulhat meg az idézésekben, de az idézett diskurzus sosem oldódik fel teljes mértékben az adott szövegben, csak részleges asszimilációjáról lehet beszélni." Ennek során a két szöveg - a későbbi intertextualitás fogalmát megelőlegezve — diskurzusba is kerül egymással, aminek a jellegével kapcsolatban azt is hangsúlyozza, hogy az eltér a dialógustól. Az idézéssel foglalkozó korábbi kutatásokra reflektálva elmondja, hogy ezen elemzések fő hiányossága abban áll, hogy a kutatók magára az idézetre és az azt jellemző szintaktikai formára koncentrálnak. Az idézet ugyanakkor kontextusa nélkül nem vizsgálható, az ún. , szerzői beszéd" (idéző rész) és az , idegen beszéd" (idézet) dinamikus kölcsönviszonyának kell a vizsgálat valódi tárgyává válnia." Az egyenes, a függő és a szabad függő idézést — mint arról már fentebb volt szó — az ,idegen beszéd" visszaadására kialakult rögzült sablonoknak, illetve azok modifikációinak tartja.? Ugyanakkor ezekkel kapcsolatban azt is hangsúlyozza, hogy nem motiválatlanul jönnek létre. Véleménye szerint megvan annak a lényege, hogy egyes nyelvekben milyen lehetőségek léteznek egy másik 28 Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 193-350. 29 Uo., 279. 30 Lasd uo., 280. E gondolat a kiinduló alapja Compagnon, Antoine: La seconde main ou le travail de la citation, Paris, Seuil, 1979 munkäjänak. 31 Lásd Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 284. 3 Uo., 277-278, 282-283. +13 +
