Seite 15 [15]
BEVEZETÉS
A fentebbi áttekintésből látható, hogy a nyelv rendszerszemléletű megközelí¬
tése nehézségek elé állította a kutatókat az idézés témájával kapcsolatban. Ennek
okát abban lehet látni, hogy a vizsgálatok a langue-parole merev szembeállítá¬
sának következményeként, és a langue tüzetes és maradéktalan leírására tett
késztetéseként nehezen tudnak mit kezdeni egy olyan témával, amely — ebben
az elméleti keretben -— leginkább parole jelenségnek tartható. Ezért az idézésnek
vagy azon összetevőire koncentrálnak, amelyek langue-szintű vizsgálatot tesznek
lehetővé, vagy e jelenséget a parole jelenségek közé sorolják, és a stilisztika, il¬
letve a szövegtan módszereivel elemzik. Az utóbbi elemzéseknél megfigyelhető,
hogy a vizsgálatok az idézett részt alapul vevő konvencionalizált idézési módok¬
ra koncentrálva, szépirodalmi szövegek elemzésével zajlanak.
Az idézés kérdésköre, illetve az idézés lehetőségeinek a nézőpont szerveződé¬
se szerinti elkülönítése — a téma interdiszciplináris voltára rámutatva — az iro¬
dalomtudományban korábban megjelenik, mint a nyelvtudományban. Bahtyin
— a fentebb már említett — Marxizmus és nyelvfilozófia című munkájában? az
idézést (idegen beszédet) így definiálja: ,beszéd a beszédben, megnyilatkozás a
megnyilatkozásban, de egyszersmind beszéd a beszédről, megnyilatkozás a
megnyilatkozásról".? Véleménye szerint ez a beágyazódás különböző mértékben
valósulhat meg az idézésekben, de az idézett diskurzus sosem oldódik fel teljes
mértékben az adott szövegben, csak részleges asszimilációjáról lehet beszélni."
Ennek során a két szöveg - a későbbi intertextualitás fogalmát megelőlegezve
— diskurzusba is kerül egymással, aminek a jellegével kapcsolatban azt is hang¬
súlyozza, hogy az eltér a dialógustól.
Az idézéssel foglalkozó korábbi kutatásokra reflektálva elmondja, hogy ezen
elemzések fő hiányossága abban áll, hogy a kutatók magára az idézetre és az azt
jellemző szintaktikai formára koncentrálnak. Az idézet ugyanakkor kontextusa
nélkül nem vizsgálható, az ún. , szerzői beszéd" (idéző rész) és az , idegen beszéd"
(idézet) dinamikus kölcsönviszonyának kell a vizsgálat valódi tárgyává válnia."
Az egyenes, a függő és a szabad függő idézést — mint arról már fentebb volt
szó — az ,idegen beszéd" visszaadására kialakult rögzült sablonoknak, illetve
azok modifikációinak tartja.? Ugyanakkor ezekkel kapcsolatban azt is hang¬
súlyozza, hogy nem motiválatlanul jönnek létre. Véleménye szerint megvan
annak a lényege, hogy egyes nyelvekben milyen lehetőségek léteznek egy másik
28 Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 193-350.
29 Uo., 279.
30 Lasd uo., 280. E gondolat a kiinduló alapja Compagnon, Antoine: La seconde main ou le travail
de la citation, Paris, Seuil, 1979 munkäjänak.
31 Lásd Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 284.
3 Uo., 277-278, 282-283.
+13 +