Page 11 [11]
OCR
BEVEZETÉS a ,nem tulajdonképpeni egyenes beszéd" (értsd szabad függő beszéd) lehetőségei megjelennek-e, illetve miként jelennek meg, valamint e lehetőségeken kívül léteznek-e a sablonok modifikációi, valamint e modifikációk változatai." Példaként említeném a francia nyelvet, ahol a három idézési mód mellett (discours direct, indirect és discours indirect libre) felvesznek ún. hibrid kategóriákat is, mint a discours rapporte « avec resume » (idezes üsszegzéssel’), discours narrativisé (narrativ idézés’) és discours direct libre (’szabad egyenes idézés’).’ Az idézés nyelvspecifikus voltát az idézés tipológiájával foglalkozó szerzők is hangsúlyozzák. A nyelvészeti szakirodalomban egyetértés van annak tekintetében, hogy az egyenes idézés univerzális jelenségnek tekinthető. Coulmas 1986os’, illetve Li 1986-os? munkájukban a világ nyelveinek idéző szerkezeteit vizsgálva például e következtetésre jut. Az egyenes idézés mellett mind a két szerző a függő idézést említi, amely már a nyelveket tekintve nem mutatja fel univerzális jellegét, továbbá számtalan megjelenési formája lehetséges. Aikhenvald 2008-as," Jáger 2010-es," illetve Evans 2013-as? tipológiai munkái is ezt hangsúlyozzák. Továbbá kiemelik azt is, hogy a függő (indirekt) idézés alapvető szükséglete az, hogy az aktuális megnyilatkozó az eredeti, idézni kívánt diskurzusban perspektívaváltást hozzon létre, a beágyazni kívánt diskurzust az idéző a saját perspektívájának érvényesítése által tegye hozzáférhetővé. Ennek ugyanakkor számos morfoszintaktikai eszköze lehetséges: vannak nyelvek, ahol ez az adott nyelvre jellemző igealakot eredményez, illetve azáltal válik jelöltté, és vannak nyelvek, ahol a személy-, mód- és időeltolódás más nyelvi eszközök által a Bahtyin, Mihail: A beszéd és a valóság. Filozófiai és beszédelméleti írások, ford. Könczöl Csaba — Orosz István, Budapest, Gondolat, 1986, 277-278. Garric, Nathalie — Calas, Frédéric: Introduction à la pragmatique, Paris, Hachette Superieur, 2007, 137-159; Maingueneau, Dominique: Approche de l’énonciation en linguistique frangaise, Paris, Hachette, 1981; Rosier, Laurence: Le discours rapporte. Histoire, théories, pratique, Paris-Bruxelles, Duculot, 1999; a discours rapporté « avec résumé » jelenségére läsd továbbá Maingueneau, Dominique: Éléments de linguistique pour le texte littéraire, Paris, Bordas, 1986, 106; a discours narrativisé fogalmära läsd még Genette, Gérard: Discours du récit, in u6: Figures III, Paris, Seuil, 1972, 190-191. Coulmas, Florian (ed.): Direct and Indirect Speech. Trends in linguistics studies and monographs 31, Berlin - New York - Amsterdam, Mouton de Gruyter, 1986. Li, Charles N.: Direct and Indirect speech: A functional study, in Coulmas: Direct and Indirect Speech, 1986, 29-46. Aikhenvald, Alexandra Yurievna: Semi-direct speech: Manambu and beyond, Language Sciences, vol. 30, 2008/4, 383-422. Jäger, Andreas: Reported speech constructions and the grammaticalization of hearsay evidentiality: a cross-linguistic survey, STUF, vol. 63, 2010/3, 177-195. 12 Evans, Nicholas: Some problems in the typology of quotation: a canonical approach, in Brown, Dunstan - Chumakina, Marina - Corbett, Greville G. (eds.): Canonical Morphology and Syntax, Oxford, Oxford University Press, 2013, 66-98. a 00 © = S Re «Qe
