Seite 386 [386]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA és térbeli távlatait is érzékeltesse. (Ezért is tűnhet a felületes szemlélőnek a londoni kép pusztán konvencionálisnak és drámaiatlannak: közvetlenül csakugyan nem látszik semmi a színen, ami ebbe a statikus felállásba máris fordulatot vihetne.) A tágas előtér a jobb oldali mellvéd sötétbe boruló sarka révén egyenesen proszcénium-jelleget ölt: a játék terének a néző terétől való architektonikus elhatárolását a színt jobbról keretező vörös függöny is nyomatékosítja. A magaslati-távlati rálátás ugyanakkor az implicit néző számára még egy fontos körülményt is láthatóvá, sőt kikerülhetetlenné tesz: a mostanáig tárgyalt jelenet mögött, a háttér mélyében, a lépcsőkön emelkedő pompázatos főpapi trónust és a Salamon aranyló oszlopai által tagolt, óriás pillérekkel keretezett pulpitust, amelyen épp valamilyen sokszereplős, ünnepi ceremónia zajlik. A távoli, sűrű eseménysor átláthatatlansága és követhetetlensége éles kontrasztban áll az előtéri esemény szabatos áttekinthetösegevel?6%. A templom népe — gyermekes családok, koldusok, öregasszonyok és fejfedős férfiak — mind a kép mélye felé fordul: a rézsútosan emelkedő karzaton sokan igyekeznek közelebb nyomulni a kultikus emelvényhez. A rembrandti , rendezés" arra játszik, hogy az előtéri csoportot és csendes kommunikációjukat minél inkább elkülönítse ettől a pompázatos, mélyarany fényben ragyogó ünneptől és az árnyékba burkolt tömeg szinte hallható nyüzsgésétől. De vegyük észre azt is, ahogy Rembrandt az előtér és a háttér jelenetei között tükörszimmetriákat teremt: a két aranyoszlop között térdre borulók tartása például a házasságtörő asszonyét fordítja visszájára. Kétféle igazságosztás, kétféle tekintélygyakorlás kerül így szembe egymással: az amott zajló mozgalmas szertartás és a Törvény misztikus fényében fürdő főpapi trónus hieratikus ünnepélyessége kerül kontrasztba a fedetlen fejű, mezítlábas Jézus keresetlen és eszköztelen jelenlétével, akinek tekintélye annál vitathatlanabbnak tűnik, minél kevésbé él a hatalom reprezentációjának külsődleges kulisszáival965. Nem kell hosszan magyarázni, hogy ez az ellenpontozás miként rímel a történetben feltáruló konfliktusra: érdekesebb kérdés, hogy miért lesz oly teátrális, oly spektakuláris is? [A proszcénium kronotoposza] Rembrandt célja nyilvánvaló: mind a slow motion diegézise, mind a képszinpadi történések eltávolítása /bekeretezése azt a célt szolgálja, hogy a néző számára is plasztikussá tegye a formális-ceremoniális igazságszolgáltatás (a Törvény) és a személyes-emberi igazság kimondása közötti különbséget. Olyan szemlélőre számít, aki felismeri a neki rendelt helyet a szín-tér/proszcénium/néző-tér struktúrában, és konzekvensen e pozícióból kiindulva látja/személyesíti meg, illetve ojátssza le? az előtte zajló történéseket. Része ennek a ,lejátszásnak", hogy észleli a 964 Popro 1987, 249-250. 965 Az erős vizuális kontrasztnak természetesen van szimbolikus értelme is: a XVII. századi protestáns, főként kálvinista Hollandiában ez a pompakedvelés a judaisták pogány (az új aranyborjút imádó) materializmusára utalhatott: olyan vonás ez, amely mind a judaizmus, mind a katolicizmus hamisságával az igaz hit krisztusi alázatát és szerénységét állítja szembe. Vö. legutóbb Robert Baldwin 2022. február 19-i kommentárjával in: SCHWARTZLIST 2022 384
