Page 186 [186]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA retációjában e szöveg kulcsa az oogenblikkige beweeging kifejezés: ezt a műegész egy csapásra átlátható, magától értődő kvalitásaként a befogadó szempontjából adódó intenzív szemléletességként értelmezi. A hoogstrateni terminológia Weststeijn szerint a formula egy az intenzív rémület vagy gyönyörérzet automatikus kiváltására alkalmas snapshotot ír körül. Az oogenblikkige jelző egyszerre utal az áttekinthetőség evidenciájára és megmutatkozásának szempillantás-szerű gyorsaságára. A hatás kívánatos céljaként voltaképpen a befogadói reakcióidő rövidségét jelöli megf21, amit úgy is értelmezhetünk, hogy a pillanat elragadó erejének kell megfosztania a nézőt a körültekintéshez, mérlegeléshez és reflexióhoz szükséges distanciától. Egy szempillantás elég, hogy a lehulló késben és Ábrahám affektusában tanúi legyünk, illetve hatása alá kerüljünk a Mórija hegyén lezajló eseménynek. Ezen az alapon tekinti Weststeijn Hoogstraten oogenblikkige beweeging-formuláját az enargeia teljes értékű szinonimájának. Ráadásul Weststeijn — tovább kerekítendő a ,retorikus Rembrandt" képét — Arisztotelészt, a Poétikában kifejtett drámaesztétikát, illetve a kazharszisz elméletét is bevonja pánretorikai argumentációjába. Egyrészt úgy véli, hogy már az arisztotelészi tragédiafelfogásnak is az énargeia volt a kiindulópontja (legalábbis így értelmezi azt, hogy Arisztotelész az élő előadáshoz kötődő, nyilvános műfajnak tekintette a tragediät). , Így csak az eleven képmás lehet képes a peripeteia drámai tapasztalatának evokálására és arra, hogy a szemlélőt a részvét (compassio) vagy a félelem (horror) ellentétes érzéseinek valamelyikére indítsa."122 Weststeijn ábrázolásában a tragikus fordulat, például , a felismerés pillanatának leképezése összecseng azzal a felfogással, hogy a szenvedélyek hidat képeznek a belső és külső között: a nézőtől az várható, hogy személyesen olyannyira a kép hatása alá kerül, hogy a történetben való efféle elmerülés folytán maga is jellemváltozáson megy át".123 Ugyanez igaz a művészre is, azzal a különbséggel, hogy ő ugyanezen a megtisztuláson a kép festése közben megy keresztül: és megint a hoogstrateni tükörnél, az előadó és a néző azonosságának utópiájánál vagyunk. Vegyük azonban észre: Weststeijn tendenciózusan olvas és értelmez. Egyrészt: kategoriális értelemben énargeiáról nincs szó a Poétikában. A terminus ebben az alakban csak Arisztotelész Rétorikájában bukkan fel, és a filozófus ott is csak az érvelő beszéd szemléletességét nevezi így: egyáltalán nem beszél , személyes jelenlétről", illuzórikus eröröl &s hasonlökröl??*. A Poétikában ellenben, amelynek alapkoncepciója szerint omstander verrukke, van een felle daed doe schrikken, en door het zien van iets blygeestichs doe verheugen: of dat hy door eenich aengedaen ongelijk met meedelijden bewoogen worde; en in een rechtvaerdige daed zich vernoegt bevinde.” VAN HOOGSTRATEN 1678, 116. (Itt köszönöm meg Gera Juditnak és Németh Istvánnak az XVI-XVII. századi szövegek pontos értelmezésében nyújtott segítségüket.) A hely értelmezéséhez Id. HADJINICOLAU 2014, 154—155. 421 Weststein 2008, 185. Sluijter szerint a kifejezés egyetlen szempillantás alatt lejátszódó hirtelen mozgást és érzést” jelent: SLUIJTER 2010, 290. 422 WESTSTENN 2005, 116. 423 WESTSTEYN 2010, 272. 424 ARISZTOTELÉSZ, Rétorika 1411b, ARISZTOTELÉSZ 1999, 158. 184
