Page 185 [185]
OCR
A DRÁMA-PROBLÉMA HELYE A REMBRANDT-KUTATÁSBAN jelenti — alkalmas-e Rembrandt performatív invenciójának megragadására. A válaszom erre határozott nem. Mert bár a formát Rembrandt csakugyan a befogadói jelenlétre optimalizálja, de azt nem egyetlen rabul ejtő totáleffektusként működteti — inkább műről műre a nézőnek szóló instrukciók olyan tagolt rendszereként, amely az adott képszínpadi eseményben való részvételre invitálja, illetve az események proaktív lejátszására ösztönzi őt. Szimptomatikus, hogy Weststeijn revelatív kísérlete a képek eseményszerűségének megragadására nélkülözi a példaként hivatkozott művek behatóbb vizsgálatát: argumentációja a szoros szemlélés, a forma és a képtapasztalat konkrét explikációja helyett többnyire tudós értekezésekből vett passzusok fogalmi elemzésében, illetve retorikai terminusok és formulák tendenciózus megfeleltetésében merül ki. Indokolt tehát, hogy érvelésének ellenpróbáját konkrét művek folyamatelemzésén keresztül végezzük el. 3.2.5 ] MŰ ÉS ÉNARGEIA: ÉRZELMEK KIFEJEZÉSE VAGY CSELEKVÉSEK MIMÉSZISZE? Weststeijn standard hivatkozásai közé tartozik a korábban, a más összefüggésben (102 ff.) már érintett Ábrahám áldozata [2.08], illetve annak egyik kulcsa, az elejtett kés több mint bizarr motívuma. Már csak azért is kapóra jön neki, mert egyik koronatanúja, Franciscus Junius épp e történet egy régi ábrázolása kapcsán idézi Nüsszai Szent Gergely szavait, aki De Deitate Filii et Spiritus Sancti Oratio című önéletrajzi jellegű munkájában ekképp tanúskodik a képek megindító erejéről: , gyakran láttam egy képen ennek [Izsäk feláldozásának] ábrázolását, és sosem tudtam könnyek nélkül ránézni, olyan elevenen állította szemem elé a történetet."$19 A kés hirtelen elejtése az énargeia/ evidentia retorikája szempontjából azért reveláló erejű, mert a nézőre leginkább ható érzelmi-indulati kisülés csúcspillanatát dramatizálja. Ezzel kapcsolatban Weststeijn nem is mulasztja el idézni Hoogstratent: , Akár egyalakos, akár többszereplős esemény ábrázolásáról van szó, arra kell ügyelni, hogy egyetlen olyan szemléletes mozdulatot [oogenblikkige beweeging] ragadjunk ki, amely leginkább kifejezi az elbeszélés menetét. Ahogy Horatius mondja, "Legyen minden műved, ahogy kell, önálló és egyértelműen vilagos [eenweezich?. Hogy a mű a szemlélőt, mint aki maga is ott van az eseménynél, egyértelműen /eenstemmich] elragadja, és megrémüljôn a szôrnyü esettôl /van een felle daed doe schrikken], 6rômét lelje a jékedvben, érezzen részvétet a szomorü igazsägtalansäg és megelégedést egy becsületes tett lättän”?20. Nem veletlen, hogy Weststeijn interp419 Idézi WESTSTEIN 2005, 117. 420 „Het zy nu, datmen een enkel beelt, of veele te zamen voor hebbe, men moet toezien, datmen alleenlijk een oogenblikkige beweeging, welke voornamentlijk de daed der Historie uitdrukt, vertoone, gelijk Horatius zegt: Breng yder werkstuk, z00 t behoort Slechs enkel en eenweezich voort. Op dat het werk mich den toeziender, als een anderen 183
