Page 157 [157]
OCR
A DRÁMA-PROBLÉMA HELYE A REMBRANDT-KUTATÁSBAN lönböztető törekvését éppenséggel , a történetek voltaképpeni értelmének" megragadásaként határozza meg. Rembrandt , ikonográfiai stílusára" éppenséggel az jellemző, így Bauch, hogy a hit elvont, csupán allegorikusan ábrázolható nagy témái és örök igazságai is csak , mint az időben, a földön, az emberek között megesett dolgok" foglalkoztatják. Bauch példák hosszú sorával bizonyítja, hogy Rembrandt , illusztratív" vagy ,didaktikus" célok helyett kifejezetten a képhagyományban és a szöveges formában készen talált elbeszélések mélyebb értelemben vett történetszerű (das Historische) mozzanatai iránt érdeklődött. Elmélyülten tanulmányozta a Bibliát és a képhagyományt, gondot fordított ábrázolásai históriai hitelesítésére, az egyes szereplők viselkedését motiváló rejtett okok föltárására is. , Egyedül a cselekményfolyamat, az események menete, a megnevezhető emberek, a történet meghatározott pillanatai, az idézhető bibliai helyek alapján jelenik meg ez a különös tartalom. Idővel Rembrandt eljut oda, hogy mindenekelőtt a lelki történéseket ábrázolja, a dcámai vonások, az ikonografikus motívumok háttérbe szorulnak — a folyamat áttevődik a belsőbe. De ez nem jelent semmilyen általánosítást, mindig meghatározott, fölmutatható cselekményfolyamat marad. Az ilyen mű akkor is nagy hatású lehet, ha a cselekményt nem ismerjük, vagy mibenléte vitatott — de sosem válhat közömbössé, hogy mit is ábrázol a kép. Mert csak innen, a téma, a tartalom felől nyílhat meg az értelem teljessége."308 Mindennek alapja — mind a nagyon is jól ismert, mind az eldugott, sosem ábrázolt történetek és epizódok esetében — a szöveghely és annak precíz olvasása: Bauch ábrázolásában egy protestáns bibliaolvasó Rembrandt képe rajzolódik ki, akinek mély, de a személyes értelmezés szabadságára igényt tartó vallásosságától távol áll mind a tárgy nélküli misztika, mind a vallási szentimentalizmus; akinek célja , magának a bibliai szövegnek a képpé változtatása", legfőbb tulajdonsága pedig a tárgyra — az ember viselkedésére — koncentráló, illetve az emberi helyzetekre orientált elfogulatlan figyelem és empatikus készség?99. A történetek iránti érdeklődés 308 Uo. 309 Bialostocki „kerettema”-elmeletenek másik fő bírálója az a Christian Tümpel volt, akinek az utóbbi évtizedek legkimerítőbb és legalaposabb kutatásait köszönheti a Rembrandt-ikonográfia (vö. TÜMPEL 1968, TÜMPEL 1969, TÜMPEL 19709. Ő is határozottan cáfolja Biatostocki tézisét a Rembrandt-művek kódolt ikonográfiai sokértelműségéről: az értelmezési nehézségeket egyszerűen arra vezeti vissza, hogy nem ismerjük eléggé a művész eljárásait, előképeit, valamint a XVII. század ikonográfiai folyamatait. (TÜMPEL 1968, 104.) Koncepciója összességében igen közel áll Bauchéhoz (át is veszi tőle a rembrandti stílus , ikonográfiai"-ként való megjelölését): mindamellett vitatja, hogy Rembrandt rendre közvetlenül a (bibliai) szövegből indult volna ki. A művész birtokában lévő műgyűjtemény, a rendelkezésére álló képi és irodalmi forrásanyag rekonstrukciója alapján Tümpel tematikus csoportokban végigvizsgálja az egész életművet, és úgy találja, hogy Rembrandt leggyakrabban grafikai bibliaillusztrációkból indult ki: ilyen sorozatok a XVI. század óta nagy számban készültek és terjedtek Európa-szerte, de legfőként a Németalföldön, s Rembrandt maga is gyűjtötte őket. Saját munkáiban e konkrét képi mintákat , az intencióból, a pszichológiai szituációból és a történet összefüggéséből kiindulva" módosította, alkalomadtán kiegészítve vagy redukálva a készen talált ikonográfiai tényállást. Nem ritka például, hogy a főalak(ok) csoportját kiemeli az előképben adott motivikus-szimbolikus értelem-összefüggésből, és önállóan illeszti saját képébe: pszichológiailag összesűríti, új hangsúlyokat ad neki stb. Az eljárásra Tümpel szerencsés terminus technicust talált, ami mára általánosan elfogadottá vált a szakirodalomban — ,, Herauslösung"-nak, , kioldásnak" nevezte el. A kifejezés arra utal, hogy a motívum mintegy magával viszi és az új képi kontextusban is megőrzi eredeti tartalmi funkcióját, ikonográfiai jelentését. Tümpel nem zárja ki azt sem, hogy Rembrandt szükség esetén a megfelelő bibliai vagy 155
