Page 157 [157]
A DRÁMA-PROBLÉMA HELYE A REMBRANDT-KUTATÁSBAN
lönböztető törekvését éppenséggel , a történetek voltaképpeni értelmének" megragadá¬
saként határozza meg. Rembrandt , ikonográfiai stílusára" éppenséggel az jellemző, így
Bauch, hogy a hit elvont, csupán allegorikusan ábrázolható nagy témái és örök igazságai
is csak , mint az időben, a földön, az emberek között megesett dolgok" foglalkoztatják.
Bauch példák hosszú sorával bizonyítja, hogy Rembrandt , illusztratív" vagy ,didakti¬
kus" célok helyett kifejezetten a képhagyományban és a szöveges formában készen talált
elbeszélések mélyebb értelemben vett történetszerű (das Historische) mozzanatai iránt
érdeklődött. Elmélyülten tanulmányozta a Bibliát és a képhagyományt, gondot fordí¬
tott ábrázolásai históriai hitelesítésére, az egyes szereplők viselkedését motiváló rejtett
okok föltárására is. , Egyedül a cselekményfolyamat, az események menete, a megne¬
vezhető emberek, a történet meghatározott pillanatai, az idézhető bibliai helyek alapján
jelenik meg ez a különös tartalom. Idővel Rembrandt eljut oda, hogy mindenekelőtt a
lelki történéseket ábrázolja, a dcámai vonások, az ikonografikus motívumok háttérbe
szorulnak — a folyamat áttevődik a belsőbe. De ez nem jelent semmilyen általánosítást,
mindig meghatározott, fölmutatható cselekményfolyamat marad. Az ilyen mű akkor is
nagy hatású lehet, ha a cselekményt nem ismerjük, vagy mibenléte vitatott — de sosem
válhat közömbössé, hogy mit is ábrázol a kép. Mert csak innen, a téma, a tartalom felől
nyílhat meg az értelem teljessége."308 Mindennek alapja — mind a nagyon is jól ismert,
mind az eldugott, sosem ábrázolt történetek és epizódok esetében — a szöveghely és
annak precíz olvasása: Bauch ábrázolásában egy protestáns bibliaolvasó Rembrandt
képe rajzolódik ki, akinek mély, de a személyes értelmezés szabadságára igényt tartó val¬
lásosságától távol áll mind a tárgy nélküli misztika, mind a vallási szentimentalizmus;
akinek célja , magának a bibliai szövegnek a képpé változtatása", legfőbb tulajdonsága
pedig a tárgyra — az ember viselkedésére — koncentráló, illetve az emberi helyzetekre
orientált elfogulatlan figyelem és empatikus készség?99. A történetek iránti érdeklődés
308 Uo.
309 Bialostocki „kerettema”-elmeletenek másik fő bírálója az a Christian Tümpel volt, akinek az utóbbi évtizedek
legkimerítőbb és legalaposabb kutatásait köszönheti a Rembrandt-ikonográfia (vö. TÜMPEL 1968, TÜMPEL 1969,
TÜMPEL 19709. Ő is határozottan cáfolja Biatostocki tézisét a Rembrandt-művek kódolt ikonográfiai sokértelmű¬
ségéről: az értelmezési nehézségeket egyszerűen arra vezeti vissza, hogy nem ismerjük eléggé a művész eljárásait,
előképeit, valamint a XVII. század ikonográfiai folyamatait. (TÜMPEL 1968, 104.) Koncepciója összességében
igen közel áll Bauchéhoz (át is veszi tőle a rembrandti stílus , ikonográfiai"-ként való megjelölését): mindamel¬
lett vitatja, hogy Rembrandt rendre közvetlenül a (bibliai) szövegből indult volna ki. A művész birtokában lévő
műgyűjtemény, a rendelkezésére álló képi és irodalmi forrásanyag rekonstrukciója alapján Tümpel tematikus
csoportokban végigvizsgálja az egész életművet, és úgy találja, hogy Rembrandt leggyakrabban grafikai biblia¬
illusztrációkból indult ki: ilyen sorozatok a XVI. század óta nagy számban készültek és terjedtek Európa-szerte,
de legfőként a Németalföldön, s Rembrandt maga is gyűjtötte őket. Saját munkáiban e konkrét képi mintá¬
kat , az intencióból, a pszichológiai szituációból és a történet összefüggéséből kiindulva" módosította, alkalomadtán
kiegészítve vagy redukálva a készen talált ikonográfiai tényállást. Nem ritka például, hogy a főalak(ok) csoportját
kiemeli az előképben adott motivikus-szimbolikus értelem-összefüggésből, és önállóan illeszti saját képébe: pszi¬
chológiailag összesűríti, új hangsúlyokat ad neki stb. Az eljárásra Tümpel szerencsés terminus technicust talált, ami
mára általánosan elfogadottá vált a szakirodalomban — ,, Herauslösung"-nak, , kioldásnak" nevezte el. A kifejezés
arra utal, hogy a motívum mintegy magával viszi és az új képi kontextusban is megőrzi eredeti tartalmi funkció¬
ját, ikonográfiai jelentését. Tümpel nem zárja ki azt sem, hogy Rembrandt szükség esetén a megfelelő bibliai vagy
155