Page 154 [154]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA feladata kerül szóba: azt vagy alapjában szubjektív — értsd: megalapozhatatlan — (ízlés) ítéletnek, vagy olyan esztétikai-filozófiai spekuláció tárgyának tekinti, amelyre történészi kompetenciája nem terjed ki. Mind Biatostocki, mind Bauch azért próbálkozik mindjárt új fogalomalkotással is, mert nemcsak a készen talált diszkurzív keretek szűkössége nyilvánvaló számukra, de — Rembrandtról lévén szó — a feladat megkerülhetetlensége is. A továbbiakban röviden összefoglalom vitájukat, és megkísérlem feltárni gondolatmeneteik elméleti és módszertani apóriáit — annak érdekében, hogy saját megközelítésem tudományos pozícióit tisztázzam. 3.1.1 | JAN BIALOSTOCKI Es A ,,KERETTEMAK” IKONOLOGIAJA Biatostocki 1957-es, a vitát elindító tézisét mindenekelőtt a kései Rembrandt enigmatikus főműveivel kapcsolatos — elemi szintű — interpretációs viták tartós megoldatlansága inspirálta?96. Tény, hogy a mester kezétől nagyszámú olyan munka ismert, amelynél az ábrázolt téma, illetve a figurák kiléte is kétséges, részben azért, mert gyakran elhagy szignifikáns azonosító attribútumokat, és újfajta, nem konvencionális elemekkel egészíti ki a motívumkészletet, részben azért, mert szívesen választ témájául olyan elbeszéléseket, amelyeknek korábban nem alakult ki standard ikonográfiája, illetve ábrázolástörténeti típustana. Biatostocki következtetése szerint e szakmai viták pusztán módszertani alapon — az eddigieknél még precízebb ikonográfiai analízissel — már nem dönthetők el. Ezért a tematikai meghatározatlanságot és a hangulati-érzületi általánosítás tendenciáját (,a divergáló értelmezések inherens lehetőségét"97) e művészet megkülönböztető egyedi minőségévé?9 avatja, ami arra is tárgyszerű magyarázattal szolgál, hogy utóbb — a közvetlenség jegyében — miért lehetett akár , realistaként", akár ,impresszionistaként"??? félreérteni. Ebből következően a Rembrandt-ikonológia feladata az, hogy rámutasson arra a konkrét eszme- és szellemtörténeti konstellációra, amelyben ez a művészet — és éppen ez — létrejöhetett, illetve az, hogy elősegítse e különös történeti fenomén tárgyszerűbb megértését300, Hiszen már a művek — csupán a mindennapi tapasztalat és nyelvhasználat alapján álló — elemi (, pre-ikonográfiai") leírásánál is kétségek merülnek fel abban, hogy egyáltalán mit látunk — kereszteződnek-e például az aggastyán kezei a kasseli Jákob áldásán 296 A vita összefoglalását Id. HAVERKAMP-BEGEMANN 1971, 97-98., illetve BIALOSTOCkI 1984, Off. 297 Brarosrocki 1981, 178. 298 ,...a kései korszak minden szimbéluma és allegriäja hätterbe szorul [Rembrandt] kôzvetlen éménymüvészetéhez képest. Felszámolódnak a képkategóriákat elválasztó határok. A témák felfogása nagyon általános, sokértelműségüket az objektíve egyértelmű értelmezési utasítások hiánya váltja ki. A mélység érzése, Rembrandt utolsó képeinek gazdagsága talán éppen a különbözőképp való érthetőségnek ebből az inherens lehetőségéből fakad." 299 A konzervativ-klasszicista Burckhardt peldäul azzal vädolta Rembrandtot, hogy näla az , események, alakok, tárgyak csak azért vannak ott, hogy a levegő és a fény csudálatos játékukat kifejthessék rajtuk": vö. BURCKHARDT 1877, 112. 300 BiArosrocki 1981 152
