Page 148 [148]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA preferálta. Szcientista jellegű műleírásait szívesen nevezte maga is színreviteleknek (Aufführung) 271. Ezt az előadóművészi vagy színházi metaforát nem ok nélkül idézem ide: azt üzeni ugyanis számunkra, hogy a szemlélés tudatos, megelevenítő munkája nélkül a képek pusztán lejegyzett partitúrák maradnak. A képek értelme , nem választható el a látás végbemenetelétől"272. Csak akkor kerülnek át az esztétikai létmódba, ha a gondosan szervezett látni-valók kínálatát (Sehangebot) nézőként el is fogadjuk, azaz performatívumként ,elő is adjuk", végig is „interpretäljuk” öket. Valami hasonlóban látom magam is a „Rembrandt-dramatolögus” legföbb feladatät. 2.6 ] MERLEAU-PONTY ÉS A MODERN FESTÉSZET ,,ONTOLOGIAI KÉPLETE". A CARAVAGGIO-KAPCSOLAT MÓDSZERTANI JELENTŐSÉGE A dramaturgiai redukció és az , implicit néző" a továbbiakban részleteiben is kifejtendő modellje Rembrandt modernségének egy rejtett, de fundamentális aspektusát is segíthet felismerni. A Caravaggióval való festői rokonság egy olyan mozzanatára gondolok, amely inkább elsikkad a téma amúgy bőséges szakirodalmában273. A korszak e két — bízvást mondhatjuk: az európai modernek későbbi generációit festőileg leginkább inspiráló — géniuszát ugyanis kevésbé a , természetábrázolás" vagy a chiaroscuro , új naturalizmusa”, egyáltalán valamiféle stildris rokonsäg?’*, mint inkább az autonom kepiseg eltökélten eszzétikai stratégiája kapcsolja össze: hogy a festett formát olyan önmagában érvényes, zárt rendszerként (saját világ"-ként) koncipiálják, amely a befogadó testi jelenvalóságára és odaadó részvételére (bodily presence) van optimalizálva. Egyfelől a maguk módján mindketten radikalizálják a finestra aperta (az áttetsző képsík) az újkor nyugati képfogalmat megalapozé albertinidnus fikcidjat?”>, ugyanakkor határozottan opponálják a kép elsajátításának a testetlen — a hely és a kor, végső soron a történelem meghatározottságaitól független — szem szabad szemlélődéseként való idealista felfogását276. Megítélésem szerint a néző formába kódolt szomatikus jelenlétének ontologizá271 Koute 2008, 218. Ez a performativ mozzanat rimel Gadamer ,,kifejlés’-gondolatara, v6. GADAMER 1994a, 254. skk. 272 BOoEHM 20004, 230. 273 Vo. Kar. AMSTERDAM 2006, 202-207., illetve WESTSTEIN 2016, 223-224. 274 Vö. Kar. AMSTERDAM 2006, 11-13.; Bauch 1960, 136. 275 ALBeERTI, Della Pittura, 1. 19.; vö. ALBERTI 1997, 74-75. 276 A nyugati művészettörténet-írás jellemző tünetének tartom, hogy a reneszánsz ábrázolási tradíció a szemlélő testies jelenlétét virtualizáló idealista hajlamának, , természetes beállítódásának" (, Natural Attitude”) szisztematikus feltárása csak az 1980-as években kezdődött meg, és a new art history egy — eredetileg irodalmár (!) — képviselője, Norman Bryson kezdeményezte, Id. Bryson 1981, 8. skk., illetve Bryson 1983, különösen a bevezetest, 1-12. és az epilégust, 163-171. 146
