Page 137 [137]
TEORETIKUS SEGÉDMODELLEK
reflektált , végigjátszására" ösztönzi. Ezért egy-egy kép dramatológiai analízise során —
némiképp a sakkjátszmák utólagos elemzéséhez hasonlóan — az adott játék explikálását,
folyamatelemzését kell elvégeznünk. A rembrandti elbeszélő képek textusät olyan ,par¬
titúraként"226 igyekszem ábrázolni, amelyben többé-kevésbé pontosan megjelölhető a
nézőre bízott , szólam" is. Ennek izt és most történő, aktuális végigvitele nélkül a mű egésze
sem , szólalhat meg". Ez azonban olyan szerep, amelyhez a művészettörténésznek sincs
más hozzáférése, mint hogy maga is esztétikai alanyként viselkedik — és belép a játékba227.
2.4 ] A JELENLÉT ELŐÁLLÍTÁSA ÉS AZ ESZTÉTIKAI TAPASZTALAT
ESEMÉNYSZERŰSÉGE (HANS ULLRICH GUMBRECHT)
A művészettörténésznek, ha elemzőként is meg akar felelni a rembrandti dráma kihí¬
vásának, mindenekelőtt azokat az eljárásokat kell föltárnia tehát, amelyekkel a festő
nem csupán megteremti a jelenidejűséget, de képes azt — mint tevékeny részvételt a
játékban — ki is kényszeríteni a szemlélőből. Ennek a tanulmánynak az a tétje, hogy
sikerül-e kimutatnom, elbeszélő képein milyen módszeresen dolgozik Rembrandt azon,
hogy drámai fordulatokat és fölismeréseket vigyen színre (olyanokat is akár, amelyeket
eddig senki sem tekintett volna annak), és miként épít ebben az implicit néző szerepét
elfogadó befogadóra, a vele való kooperációra?28.
Okoskodásom során a per definitionem a színpadi dráma magvát alkotó cselekvések
állóképi ekvivalenseként a drámai hősök képi jelenlétéről, illetve ennek változó típusai¬
ról és intenzitásairól fogok beszélni (lásd itt 248passim). Modellem több, összefüggő
kulcsmozzanata — a jelenlét, az intenzitás, az eseményszerűség, a néző testies-térbeli rész¬
vétele, az esztétikai megélés és végigvitel — származhatna akár az Amerikában karriert
csinált német irodalmár-filozófus, Hans Ulrich Gumbrecht , hermeneutikán inneni", a
jelenlét előállításának nevezett filozófiai programjából is. Nemcsak azért fordulok hozzá,
mert kifejezetten az esztétikai tapasztalat eseményszerűségére fókuszál, amit — jeleztem
mär — a rembrandti dráma megkülönböztető jegyének tekintek, hanem azért is, mert
Gumbrecht ezt a jelenlétet kifejezetten a jelentés polémikus ellenfogalmaként gondolja
el, illetve fejti ki. Terminolögiäjät nem filozófiai mélységei miatt tartom alkalmasnak,
hanem mert segít egy módszertani különbseg egyertelmüsiteseben, söt kielezeseben: a
mainstream Rembrandt-kutatäs standard Ertelmezesi rutinjai és a képszinpadi dramak
esztétikai tapasztalatának reflexiója közötti alapvető különbségre gondolok.
226 E tekintetben Max Imdahlt követem.
227 Kemp 2008, 253.
228 GADAMER 1994p, 166f.
135