Seite 117 [117]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
olyasmit is, ami nincs közvetlenül jelen, ami természete szerint nem mutatható meg,
vagy kerüli a megmutatkozást. A figuratív bonyolítás célja, hogy dramaturgiailag sza¬
batosan hozzáférhetővé tegyen olyan összetett emberi viselkedéseket, mint hazugság,
színlelés, vádaskodás, manipuláció stb., illetve olyan szubsztantív életeseményeket is,
mint a fölismerés, a bűntudat, az emlékezés és hasonlók. A mindenkori konfliktus¬
ból következő viselkedések összetettsége azt jelenti, hogy a képszínpadi jelen közvetlen
láthatóságaiban valahogy olyasminek is meg kell mutatkoznia, ami — alkalmilag vagy
lényege szerint — közvetlenül nem-látható: mögöttes tudásokról, szándékokról, sejtések¬
ről, belátásokról, félelmekről, szorongásokról, már megtörtént események reflexióiról
és még megtörténhetők anticipációiról — a szereplők viselkedésének megannyi rejtett,
mégis messzemenően konkrét és determinált komponenséről és ezek összjátékáról van
szó, amelyeknek tárgyilagos felidézése és szituálása nélkül értelmetlen volna megfestett
drámákról beszélnünk.
1.4 ] AZ INDUKCIÓ MÓDSZERE. ,, REALIZMUS? ÉS TAPASZTALAT
Nem pusztán retorikai hatáskeltés okán kezdtem tehát e gondolatmenetet Goethe
keresetlen, spontán élménybeszámolójával. A , Rembrandt-dramatológia" általánosítá¬
sai, illetve fogalmi apparátusa csakis induktív módon, a művek közvetlen szemléléséből
bontható ki (akárcsak Caravaggio esetében, akinek festészete szintén saját analitikus
diskurzust követel magának, ld. itt I46ff.). Az, amit korábban metaforikusan a képek
erejének neveztem, nem is ered másból, mint annak a sodró következetességnek a spon¬
tán észleléséből, amely egy-egy ilyen , elbeszélés" szemlélésekor a nézőt akarva-akarat¬
lan a saját dinamikájuk szerint zajló események részesévé vagy tanújává teszi. Minden
további és mélyebb-összetettebb megértés forrása ez az elemi közvetlenség! 5, amely —
mint az arisztotelészi értelemben vett, illetve a modern dráma konstitutív mozzanata
— a befogadót olyan szubjektumként szólítja meg, akinek izt és mosz kell szembesülnie
a karakterek konfliktuózus helyzeteivel és cselekvési alternatíváival.
Ismeretes, hogy Arisztotelész nem kötötte műveltségi, intellektuális és ízlésbeli felté¬
telekhez a dráma adekvát befogadását, és értelemszerű volt számára, hogy a költőnek a
laikus befogadó mindennapi életvilágához és észlelésmódjához kell igazítania a formát.
153 Goethe — lényegében annak a széles körben elterjedt klasszicista kritikának szellemében, amely az antik-klasz¬
szikus minták ignorálásában marasztalta el a mestert — ezt a közvetlen életközeliséget tekintette a , legmagasabb
rendű" rembrandti művészet valódi forrásának: , elég volt neki az az anyag és indítás, amelyet legközvetlenebb
környezete nyújtott, anélkül, hogy a legcsekélyebb tudomása lett volna arról, hogy voltak-e valaha görögök és
rómaiak a világon." Goethe: , Régi művészet a Rajna és Majna mentén"? (Részletek), ford. Rajnai László, in:
GOETHE 1980, 160.
115