Page 104 [104]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA egy színre vitt történet kíván meg. Hogy tehát a néző minden idegszálával a szubjektumok önmozgásaira koncentrálhasson, Rembrandtnak bizonyos értelemben semlegesítenie kell a kép médiumának , természetes" közegellenállását. Ez, látni fogjuk, egyáltalán nem kockázatmentes eljárás, és lényeges pontokon vezethet problematikus esztétikai megoldásokhoz. 1.3.1 | A DRAMATURGIAI REDUKCIO, AVAGY A SZINPADKEP EVIDENCIAJA. KÉPSZINPAD Es SZINPADKEP A dráma primátusának elvéből ugyanis a képi médium döntően instrumentális kezelése kell hogy következzék. A dráma, olvassuk például Peter Szondinál, , nem másodlagos ábrázolása valaminek, ami elsődleges, hanem önmagát ábrázolja — a dráma önmaga. Cselekménye, mint ahogy minden egyes szóváltása is "eredeti , felbukkanásakor realizálódik."122 Ezért is ismer csak jelen időt: ,a dráma időmúlása a jelen idők abszolút egymásutánja. Önmaga teremti meg saját idejét... ezért kell minden mozzanatnak a jövendő csíráját magában foglalnia, a "jövővel terhesnek" lennie."123 De nemcsak az időt, a teret sem engedi önmagában, magáértvalóan érzékelni: előállítja és jelenvalóvá teszi, de el is tünteti (azaz magában és magáértvalóan vizsgálhatatlanná teszi) a helyet is, ahol a dialogikus esemény — a fordulat, a ráismerés, az elszenvedés — megvalósul. Ennek következtében a megfestett dráma formája sem tűrhet semmilyen relativizálást. A képszínpad intaktsága a színpadkép közvetlenségére van utalva: ahhoz, hogy a dráma itt és most lejátszódhasson, nem kérdőjeleződhet meg ábrázolásának evidenciája. Amit Samuel Weber a színpadi médium eszközként való arisztotelészi felfogásáról mond, szükségképpen érvenyesnek kell lennie a képre is: , Optimális esetben a médium eltörli magát, ezért meghatározó tulajdonsága az lesz, hogy diaphanusz, vagyis átlátszó..." — ugyanakkor , nem tekinthető teljesen passzívnak vagy semlegesnek, inkább afféle elősegítőként funkcionál, mely a szetvälasztässal összeköt, akär egy hid”.1?4 A cselekvéseknek ez a kép által előállított evidenciája azonban minden, csak nem evidens: egyáltalán nem valamiféle természetes adottság. Ellenkezőleg: roppant célzatosan preparált esztétikai fikció, amely, ha evidenciaként jelenik meg, éppenséggel a kép saját értelem-generáló , logikájának" zárójelbe tételét is feltételezi. A dramatológiai reflexiónak mindenekelőtt azzal a súlyos apóriával kell szembenéznie, hogy a dráma igazsága nem föltétlenül azonos a kép igazságával. A tapasztalatot, hogy mégis lehetséges közöttük közvetítéseket találni, Rembrandt géniuszának köszönhetjük — annak az egészen kivételes helyzetnek, hogy az ő személyében a dramaturgiai és a festői zsenia122 Szonp1 1979, 14. 123 Szonp1 1979, 15. 124 WEBER 2010 102
