Seite 99 [99]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE csak úgy, hogy a testek útján céloz rájuk" .?? (Viszont a költészet a testek látványát is csak cselekvések elbeszélésének közvetítésével , festheti le".) A , termékeny pillanat” („der fruchtbare Augenblick”) lessingi teorémája mindenesetre a festészetnek egy alapvető alkati gyengéjét vagy hátrányos helyzetét hivatott kompenzálni: hogy ti. nem képes a cselekmény (és általában a cselekvések) időbeli kifejtésére. Minthogy a szobrász vagy a festő ,a cselekménynek csak egyetlen pillanatát ragadhatja meg", az elbeszélés szempontjából az számít , termékenynek", melyből , az előzőeket is, a következőket is a legjobban lehet érteni". Lessing az ágazati" formálásmódok különbségeit hangsúlyozó kissé rigid retorikája! mindenesetre a cselekmény-idő pozitivista felfogásához, a pillanatok , időbeli egymásutánjának"9$ absztrakt képzetéhez vezet. Jól látszik ez például Anton Raphael Mengs a Laokoónban helyeslően idézett — Raffaello drapériáit illető — kommentárjából: , Minden redő indokolt őnála... látni e redőkön, hogy előrébb vagy hátrébb állt-e a kar vagy a láb jelenlegi mozdulatát megelőzően. .."95 A játéktér, amely a festők számára , a nagy történelmi képeken" az egyedüli pillanat ilyen fázis-szerű kiterjesztésével nyílik, olyan szűk, hogy a festészetnek Lessing szerint , teljességgel le kell mondania az időről": , folyamatos cselekmények mint folyamatosak nem tartozhatnak tárgyai közé."99 Akármilyen termékenyen is van megválasztva, a , festészet" pillanata csak egy bizonyos mozgásfázis állóképe lehet. Ezért láthatja végső célját a magáért való , szép" ábrázolásában77. Goethe szemében viszont a költészeti és szobrászati formálás anyagi-technikai különbségei, az ábrázolás mediális korlátai a voltaképpeni , művészi" szempontjából egyszerűen nem relevánsak: olyasféle távolság ez, amit kellő tehetséggel és invencióval a jó művésznek egyszerűen át kell tudni hidalnia98. Szándéka — ez rögtön a bevezetésből kiviláglik — a Laokoón-szoborcsoportnak mint remekműnek a méltatása: mint olyan műé, amely ,a művészet egészéért" is helytáll. Az érvelés kifejezetten a műalkotás autonómiájának és zártságának bizonyítására épül: implicit módon tehát polemizál mind Lessing felosztó művészetfogalmával, mind a Hirt által megfogalmazott , modern", mondhatni naturalisztikus igénnyel, hogy ,a műalkotásnak a természeti alkotás színét kell magára dltenie”®?. Goethe ezzel szemben a művé92 Lessing 1982, 252. 93 Horvaru 2010, 33-36. 94 Lessing 1982, 265. 95 Lessing 1982, 264-265. 96 Lessing 1982, 252. 97 Lessing 1982 98 Mas összefüggésben Gombrich ezt így fogalmazza meg: ,A művész nem a valóság közvetlen megfigyeléséből indul ki, és nem annak próbál megfelelni, hanem "minimális modellek" felépítésével kezdi, amelyeket a néző reakcióinak fényében fokozatosan módosít, amíg az megfelel a kívánt benyomásnak. Ebben a folyamatban a médiumában nem adott lehetőségeket addig kell más eszközökkel pótolnia, amíg a kép el nem éri a vele szemben támasztott követelményeket." GOMBRICH 1982D, 78. Az itt emlegetett , minimális modelleket" Gombrich a Művészet és illúzióban , sémáknak" nevezi. Vö. GOMBRICH 1972, 147. passim. 99 GOETHE 1981 97
