Page 99 [99]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
csak úgy, hogy a testek útján céloz rájuk" .?? (Viszont a költészet a testek látványát
is csak cselekvések elbeszélésének közvetítésével , festheti le".) A , termékeny pilla¬
nat” („der fruchtbare Augenblick”) lessingi teorémája mindenesetre a festészetnek
egy alapvető alkati gyengéjét vagy hátrányos helyzetét hivatott kompenzálni: hogy
ti. nem képes a cselekmény (és általában a cselekvések) időbeli kifejtésére. Mint¬
hogy a szobrász vagy a festő ,a cselekménynek csak egyetlen pillanatát ragadhatja
meg", az elbeszélés szempontjából az számít , termékenynek", melyből , az előzőeket
is, a következőket is a legjobban lehet érteni". Lessing az ágazati" formálásmódok
különbségeit hangsúlyozó kissé rigid retorikája! mindenesetre a cselekmény-idő
pozitivista felfogásához, a pillanatok , időbeli egymásutánjának"9$ absztrakt képzeté¬
hez vezet. Jól látszik ez például Anton Raphael Mengs a Laokoónban helyeslően idé¬
zett — Raffaello drapériáit illető — kommentárjából: , Minden redő indokolt őnála...
látni e redőkön, hogy előrébb vagy hátrébb állt-e a kar vagy a láb jelenlegi mozdulatát
megelőzően. .."95 A játéktér, amely a festők számára , a nagy történelmi képeken" az
egyedüli pillanat ilyen fázis-szerű kiterjesztésével nyílik, olyan szűk, hogy a festészet¬
nek Lessing szerint , teljességgel le kell mondania az időről": , folyamatos cselekmé¬
nyek mint folyamatosak nem tartozhatnak tárgyai közé."99 Akármilyen termékenyen
is van megválasztva, a , festészet" pillanata csak egy bizonyos mozgásfázis állóképe
lehet. Ezért láthatja végső célját a magáért való , szép" ábrázolásában77.
Goethe szemében viszont a költészeti és szobrászati formálás anyagi-technikai
különbségei, az ábrázolás mediális korlátai a voltaképpeni , művészi" szempontjából
egyszerűen nem relevánsak: olyasféle távolság ez, amit kellő tehetséggel és inven¬
cióval a jó művésznek egyszerűen át kell tudni hidalnia98. Szándéka — ez rögtön a
bevezetésből kiviláglik — a Laokoón-szoborcsoportnak mint remekműnek a mélta¬
tása: mint olyan műé, amely ,a művészet egészéért" is helytáll. Az érvelés kifejezet¬
ten a műalkotás autonómiájának és zártságának bizonyítására épül: implicit módon
tehát polemizál mind Lessing felosztó művészetfogalmával, mind a Hirt által meg¬
fogalmazott , modern", mondhatni naturalisztikus igénnyel, hogy ,a műalkotásnak
a természeti alkotás színét kell magára dltenie”®?. Goethe ezzel szemben a művé¬
92 Lessing 1982, 252.
93 Horvaru 2010, 33-36.
94 Lessing 1982, 265.
95 Lessing 1982, 264-265.
96 Lessing 1982, 252.
97 Lessing 1982
98 Mas összefüggésben Gombrich ezt így fogalmazza meg: ,A művész nem a valóság közvetlen megfigyeléséből
indul ki, és nem annak próbál megfelelni, hanem "minimális modellek" felépítésével kezdi, amelyeket a néző
reakcióinak fényében fokozatosan módosít, amíg az megfelel a kívánt benyomásnak. Ebben a folyamatban a
médiumában nem adott lehetőségeket addig kell más eszközökkel pótolnia, amíg a kép el nem éri a vele szem¬
ben támasztott követelményeket." GOMBRICH 1982D, 78. Az itt emlegetett , minimális modelleket" Gombrich a
Művészet és illúzióban , sémáknak" nevezi. Vö. GOMBRICH 1972, 147. passim.
99 GOETHE 1981
97