Oldal 97 [97]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
1.2.3 ] GOETHE, ISMÉT
Ha tanulmányom felütésekor (71passim) az idős Goethével példálóztam, mint aki —
minden hagyomány és kulturális rutin ellenében — egy tenyérnyi Rembrandt-karcon is
képes volt spontán módon felismerni egy dráma lejátszódását, tennék egy rövid kitérőt
egy korábbi, A Laokoón-szoborcsoport (Über Laokoon, 1798) címet viselő szövege irá¬
nyába — mégpedig annak a terjedelmes és sokrétű értelmezési vitának§5 a kontextusá¬
ban, amely e (római kori másolatban ismert) hellenisztikus emlék [2.07] kapcsán a
XVIII. század közepétől nagyjából a XIX. század első harmadáig főként Németország¬
ban zajlott le. Az esszé ugyanis megítélésem szerint olyan egészen eredeti koncepciót
fejt ki a Winckelmann és Lessing értelmezései által dominált klasszicista közvélekedés
ellenében, amelynek explikációja segítségünkre lehet az arisztotelészi kérdésfeltevés
képzőművészeti relevanciáját firtatö „dramatolögia” kifejteseben is.
Goethe pozíciójának pontosabb megértésében a tanulmány írása idején, 1797 jüliu¬
säban Schillerrel folytatott intenzív levelezése lehet segítségünkreS$. Kettejük dialógu¬
sának középpontjában ekkortájt — saját alkotói dilemmáik megosztásán túl — két fej¬
lemény állt. Az egyik a Laokoón-szoborcsoport egy friss antiklasszikus értelmezése55,
amely fölkeltette Goethe szunnyadó érdeklődését a mű, illetve a körülötte zajló sok
évtizedes polémia iránt. Goethe-nek megtetszett Alois Hirt értekezése, aki — merész
módon, szakítva minden platonizálással — a görög szobrászat originalitását az ábrázolt
tárgyak egyedi, karakterisztikus jellegének kidomborításában vélte fölismerni, s bár egy¬
oldalúnak és korlátozott érvényűnek ítélte, mégis rávette Schillert a Die Horen hasáb¬
jain való publikálásra. Schiller július 7-én így reagál: ,. . most volna itt a kellő időpont
arra, hogy a görög műalkotásokat a karakterisztikum oldaláról világítsuk meg és néz¬
zük végig, mert a közvéleményben még mindig Winckelmann és Lessing felfogása él
[...1786 A célzás a winckelmanni edle Einfalt und stille Grösse eszményéből kibomló
idealista esztétikának arra a legpregnánsabban Lessing által megfogalmazott tételére
vonatkozott, amely szerint a görög művészet csúcsa ,a szép testek utánzása"§7 volna.
83 A vita szinvonalas dsszefoglalasat ld. Kocziszky 1995
84 V6. Der Briefwechsel zwischen Goethe und Schiller, Hrsg. Von Siegfried Seidel, 3 Bde, Insel Verlag, Leipzig, 1984.
Erster Band, Briefe der Jahre 1794-1797, no. 307., S. 332ff., no. 311., S. 335-338.
85 — 1797 július elején, tehát az Über Laokoon írása idején keresi fel Goethe-t Jenäban Aloys Ludwig Hirt (1759¬
1837) ókorkutató-régész, hogy megmutassa neki Versuch über das Kunstschöne című tanulmányát, amit nem
sokkal később Schiller le is közöl a Die Horen hasábjain. A szöveg erőteljes kísérlet arra, hogy a klasszikus görög
művészetről való beszédet megfossza a winckelmanni klasszicizmusból kibomló idealista esztétika elavult ballaszt¬
jaitól. Hirt a Laokoón-szoborcsoport példáján fejti ki antiklasszicista álláspontját, amely szerint a régi görögök
selső törvénye" a mindenkori ábrázolt tárgy egyediségének, karakterisztikus vonásainak rögzítése volt. Így legin¬
kább a kígyóméreg fiziológiai hatásainak precíz megfigyelését, a fulladásos halál bekövetkezésének körültekintő
ábrázolását értékelte az ókori szobrász igazi teljesítményeként. — Ezt tekintette ultima ratio-nak a görög ideál és a
»szépség” idealista esztétikaival - Winckelmann-nal, Lessinggel, Moritz-cal folytatott vitájában.
86 Briefwechsel (ld. 223. sz. läbjegyzet), Bd. I. 364.
87 Lessing 1982, 200. Winckelmann árnyalt értékeléséhez Id. RADNÓTI 2010, különösen 174. sk.
95