Page 91 [91]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE kell bizonyulniuk?2. A cselekmény csúcspontját jelentő peripeteia, illetve anagnoriszisz azért alapvető konstituensei a jól megalkotott tragédiának, mert bennük és általuk éli meg a néző, hogy a hős tettei, döntései és következményei tőle függetlenül, mégis izt és most, mintegy az ő jelen idejében esnek meg — &s ezek fölismert sorsszerüsege miatt támadhat benne spontán borzongás, félelem és részvét a cselekvő hős iránt, ami utóbb a katartikus-megértő reflexió úgymond , megtisztulásához" vezethet. De vajon támasztható-e ilyen igény állóképekkel szemben is? Lehetséges-e ezeken is olyanfajta időbeli és logikai komplexitást számon kérni, mint amilyet az időben kibontakozó drámai jellemek plasztikus ábrázolása megkövetel? Ezt a kérdést annak ellenére fel kell majd tennünk, hogy nem tudjuk, Arisztotelész igenlően válaszolt volna-e rá. A kép mint sajátos médium ábrázolói kapacitására vonatkozó kérdés mindenesetre biztosan nem merült fel a horizontján. A Poétikában festészetről csak analógiaként esik szó (bár Graham Zanker szerint ez elég alap ahhoz, hogy legalább három aspektus — az ábrázolt téma, az erkölcsiség és az idealizálás — tekintetében lényegi megállapításokat tehessünk róla55). A legfontosabb az, hogy az alapkérdésekben Arisztotelész nem lát elvi különbséget drámai és festői művészet között: , A tragédia alapja és mintegy lelke [...] a mese, második pedig a jellemek /érhosz/ — hasonló a helyzet a festészet esetében is: ha tudniillik valaki a legszebb színekkel festene is, de összevissza, nem gyönyörködtetne úgy, mint ha valaki képet fest, akár csak fehér alapon — és cselekvés utánzása /mimészisz praxeósz] és elsősorban ennek révén cselekvőké."5$ Ezért tehet különbséget Polügnótosz, a ,kitűnő jellemfestő", illetve Zeuxisz között, , akinek festészete [...] nem tartalmaz jellemábrázolást [éthosz]"55: utóbbit úgy is említi, mint olyan eszményi példaképek ábrázolóját, amilyenek talán nem is léteznek.5" Másutt arról beszél, hogy a különböző tragédiaszerz6k ,vagy jobbakat utdnoznak, mint a magukfajta, vagy hitvanyabbakat, vagy ugyanolyanokat, amik&nt a festök. Mert Polügnötosz derekabbakat, Pauszön hitvanyabbakat, Dionüziosz pedig hasonszörüeket äbräzolt (1448a4-8.)”57 A kommentätorok között vita van arról, hogy ezek tisztán erkölcsi kategóriák-e, vagy inkább bizonyos társadalmi státusokat jelölnek, netán e passzusban Arisztotelész a státusokhoz rendelhető morális elvárásokra utal. Tárgyi emlékek híján nem tudjuk, hogy konkrétan miként kell elképzelnünk például Polügnótosz jellemábrázolását mint cselekvések utánzását: meglehet, Arisztotelész mindössze arra gondolt, hogy hatásosan tudta megjeleníteni pl. a félelem vagy a szenvedés testi kifejezéseit, míg Zeuxisz idealizált figurái52 Goethe azért is értelmezi Az irgalmas szamaritánust spontán módon drámaként, mert nagyon is tisztában van a törtenet „kereksegenek” ezzel az arisztotelészi követelményével. Egy korábbi szereplő (a rablóvezér) felbukkanása a történet végén ennek a feltételnek tesz eleget. 53 ZANKER 2000, 225. 54 — ARISZTOTELÉSZ: Poétika, 49a39—50b4, ARISZTOTELÉSZ 1997, 39. 55 ARISZTOTELÉSZ: loétika, 50a25-28, ARISZTOTELÉSZ 1997, 39. 56 ARISZTOTELÉSZ: loétika, 61b14-15, ARISZTOTELÉSZ 1997, 111. 57 — ARISZTOTELÉSZ: Poétika, 48a4—8, ARISZTOTELESZ 1997, 23. 89
