Page 91 [91]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
kell bizonyulniuk?2. A cselekmény csúcspontját jelentő peripeteia, illetve anagnoriszisz
azért alapvető konstituensei a jól megalkotott tragédiának, mert bennük és általuk éli
meg a néző, hogy a hős tettei, döntései és következményei tőle függetlenül, mégis izt
és most, mintegy az ő jelen idejében esnek meg — &s ezek fölismert sorsszerüsege miatt
támadhat benne spontán borzongás, félelem és részvét a cselekvő hős iránt, ami utóbb
a katartikus-megértő reflexió úgymond , megtisztulásához" vezethet.
De vajon támasztható-e ilyen igény állóképekkel szemben is? Lehetséges-e ezeken is
olyanfajta időbeli és logikai komplexitást számon kérni, mint amilyet az időben kibon¬
takozó drámai jellemek plasztikus ábrázolása megkövetel? Ezt a kérdést annak ellenére
fel kell majd tennünk, hogy nem tudjuk, Arisztotelész igenlően válaszolt volna-e rá.
A kép mint sajátos médium ábrázolói kapacitására vonatkozó kérdés mindenesetre biz¬
tosan nem merült fel a horizontján. A Poétikában festészetről csak analógiaként esik
szó (bár Graham Zanker szerint ez elég alap ahhoz, hogy legalább három aspektus — az
ábrázolt téma, az erkölcsiség és az idealizálás — tekintetében lényegi megállapításokat
tehessünk róla55). A legfontosabb az, hogy az alapkérdésekben Arisztotelész nem lát elvi
különbséget drámai és festői művészet között: , A tragédia alapja és mintegy lelke [...]
a mese, második pedig a jellemek /érhosz/ — hasonló a helyzet a festészet esetében is: ha
tudniillik valaki a legszebb színekkel festene is, de összevissza, nem gyönyörködtetne
úgy, mint ha valaki képet fest, akár csak fehér alapon — és cselekvés utánzása /mimészisz
praxeósz] és elsősorban ennek révén cselekvőké."5$ Ezért tehet különbséget Polügnótosz,
a ,kitűnő jellemfestő", illetve Zeuxisz között, , akinek festészete [...] nem tartalmaz
jellemábrázolást [éthosz]"55: utóbbit úgy is említi, mint olyan eszményi példaképek
ábrázolóját, amilyenek talán nem is léteznek.5" Másutt arról beszél, hogy a különböző
tragédiaszerz6k ,vagy jobbakat utdnoznak, mint a magukfajta, vagy hitvanyabbakat,
vagy ugyanolyanokat, amik&nt a festök. Mert Polügnötosz derekabbakat, Pauszön
hitvanyabbakat, Dionüziosz pedig hasonszörüeket äbräzolt (1448a4-8.)”57 A kom¬
mentätorok között vita van arról, hogy ezek tisztán erkölcsi kategóriák-e, vagy inkább
bizonyos társadalmi státusokat jelölnek, netán e passzusban Arisztotelész a státusokhoz
rendelhető morális elvárásokra utal. Tárgyi emlékek híján nem tudjuk, hogy konkré¬
tan miként kell elképzelnünk például Polügnótosz jellemábrázolását mint cselekvések
utánzását: meglehet, Arisztotelész mindössze arra gondolt, hogy hatásosan tudta meg¬
jeleníteni pl. a félelem vagy a szenvedés testi kifejezéseit, míg Zeuxisz idealizált figurái¬
52 Goethe azért is értelmezi Az irgalmas szamaritánust spontán módon drámaként, mert nagyon is tisztában van a
törtenet „kereksegenek” ezzel az arisztotelészi követelményével. Egy korábbi szereplő (a rablóvezér) felbukkanása
a történet végén ennek a feltételnek tesz eleget.
53 ZANKER 2000, 225.
54 — ARISZTOTELÉSZ: Poétika, 49a39—50b4, ARISZTOTELÉSZ 1997, 39.
55 ARISZTOTELÉSZ: loétika, 50a25-28, ARISZTOTELÉSZ 1997, 39.
56 ARISZTOTELÉSZ: loétika, 61b14-15, ARISZTOTELÉSZ 1997, 111.
57 — ARISZTOTELÉSZ: Poétika, 48a4—8, ARISZTOTELESZ 1997, 23.
89