Page 87 [87]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE csakugyan drámáról beszélünk, akkor a drámai személyek motivációinak feszességét, a szituáció koherenciáját összhangba kell hoznunk az explicit cselekvések minimalizálására törekvő dramaturgiai észjárással. Második problematikus esetként a Dániel és Kürosz Bél bálványa előtt című kis táblára [2.04] hivatkozom, amelyet A67-es sorszámon vettek nyilvántartásba a Corpus szerzői, s amelyet 1995 óta a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumban őriznek. Valódi ikonográfiai unikumról van szó. Sem keletkezésének, sem fogadtatásának körülményeiről nem tudunk semmit. Jellemző, hogy miközben a munka sajátkezűsége sosem volt vita tárgya, és provenienciája is jól követhető, ábrázolt tárgya kapcsán elég későn alakult ki szakmai konszenzus (a mű részletes értelmezését ld. itt a 480. oldaltól, a komplex drámaelemzések között). A festmény Dániel és a király nyitó dialógusát ábrázolja az istenszobor lábánál, a távoli háttérben közeledő papfigurákkal. Dramatológiai szempontból az a legelgondolkodtatóbb kérdés, hogy miért vélte a festő úgy, hogy ez a szinte eseménytelen jelenet a számtalan látványos akcióval tarkított, hosszú és fordulatos elbeszélés egészéért képes helytállni?"§55 Meggyőződésem szerint a kérdés nyitja, hogy Rembrandt a történetet nem elbeszélésként, hanem drámaként kezeli. Mint dramaturg világosan látja, hogy Kürosz és Dániel nyitó dialógusa rögtön a kezdet kezdetén exponálja a történet voltaképpen drámai magvát — nevezetesen a királynak arról a kockázatos döntéséről szól, amellyel (az igazság kiderítésének kedvéért) belemegy a bizonyítási eljárás lefolytatásába. Státus, hatalom, tekintély, fennmaradás forog tehát kockán — és bár a bibliai szöveg ezt nem említi, a színházi dryamaturgnak értenie kell, hogy Kürosznak mindezzel már a dialógus folyamán (Dán 14.5—7) tisztába kell kerülnie. Azzal, hogy halállal fenyegeti meg a vesztest, csak tovább emeli a procedúra — a Dániel, illetve apapok közti küzdelem -— tétjét, aminek végül is az ő sorsáról is döntenie kell. Azért választja Rembrandt a dráma legkevésbé látványos jelenetét, mert Kürosz itt válik egyenesen zragikus aktorrá, aki az igazság kedvéért kockára teszi hatalmának legitimitását, végső soron saját sorsát is erre teszi fel. Látni fogjuk, az elemzés arra fut ki, hogy a festőt a történetben nem a konvencionális értelem (itt tehát Dániel próféta hitigazsága), sokkal inkább a pogány uralkodó szinte oidipuszi viselkedése és tartása foglalkoztatja. A részletes elemzés feladata lesz majd azoknak a képalkotói eszközöknek és eljárásoknak a feltárása, amelyek révén a festő a néma párbeszédet a királyban végbemenő fordulat (a majdan sziikségképpen anagnérisziszhez*6 vezeté elbizonytalanodas) eseményeként képes előállítani. Ennek folytán jut a király elhatározásra, miközben láthatóvá válnak döntésének súlyos tétjei is. Nem a végkifejlet, csak annak több-mint-előérzete. Ha a kép ennyit felidéz, már , megnyitotta" a zárt történetet, 7 és azt az igaz hit 45 Akérdést hasonldképp teszi fel Kurt Bauch is, vô. BAUCH 1967, 125-127. 46 anagnóríszisz: hirtelen felismerés (szerk.) 47 A történetek lezártsága és a befejeződésük ismerete nem akadálya a tragikus formának. Schiller az Oidipusz király esetében a költő szempontjából mindenesetre előnyösnek ítélte, hogy ,...ennek a módszernek a segítségével 85
