Seite 87 [87]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
csakugyan drámáról beszélünk, akkor a drámai személyek motivációinak feszességét, a
szituáció koherenciáját összhangba kell hoznunk az explicit cselekvések minimalizálá¬
sára törekvő dramaturgiai észjárással.
Második problematikus esetként a Dániel és Kürosz Bél bálványa előtt című kis táb¬
lára [2.04] hivatkozom, amelyet A67-es sorszámon vettek nyilvántartásba a Corpus
szerzői, s amelyet 1995 óta a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumban őriznek. Valódi
ikonográfiai unikumról van szó. Sem keletkezésének, sem fogadtatásának körülmé¬
nyeiről nem tudunk semmit. Jellemző, hogy miközben a munka sajátkezűsége sosem
volt vita tárgya, és provenienciája is jól követhető, ábrázolt tárgya kapcsán elég későn
alakult ki szakmai konszenzus (a mű részletes értelmezését ld. itt a 480. oldaltól, a
komplex drámaelemzések között). A festmény Dániel és a király nyitó dialógusát ábrá¬
zolja az istenszobor lábánál, a távoli háttérben közeledő papfigurákkal. Dramatológiai
szempontból az a legelgondolkodtatóbb kérdés, hogy miért vélte a festő úgy, hogy ez
a szinte eseménytelen jelenet a számtalan látványos akcióval tarkított, hosszú és for¬
dulatos elbeszélés egészéért képes helytállni?"§55 Meggyőződésem szerint a kérdés nyitja,
hogy Rembrandt a történetet nem elbeszélésként, hanem drámaként kezeli. Mint dra¬
maturg világosan látja, hogy Kürosz és Dániel nyitó dialógusa rögtön a kezdet kezde¬
tén exponálja a történet voltaképpen drámai magvát — nevezetesen a királynak arról
a kockázatos döntéséről szól, amellyel (az igazság kiderítésének kedvéért) belemegy a
bizonyítási eljárás lefolytatásába. Státus, hatalom, tekintély, fennmaradás forog tehát
kockán — és bár a bibliai szöveg ezt nem említi, a színházi dryamaturgnak értenie kell,
hogy Kürosznak mindezzel már a dialógus folyamán (Dán 14.5—7) tisztába kell kerül¬
nie. Azzal, hogy halállal fenyegeti meg a vesztest, csak tovább emeli a procedúra — a
Dániel, illetve apapok közti küzdelem -— tétjét, aminek végül is az ő sorsáról is döntenie
kell. Azért választja Rembrandt a dráma legkevésbé látványos jelenetét, mert Kürosz
itt válik egyenesen zragikus aktorrá, aki az igazság kedvéért kockára teszi hatalmának
legitimitását, végső soron saját sorsát is erre teszi fel. Látni fogjuk, az elemzés arra fut
ki, hogy a festőt a történetben nem a konvencionális értelem (itt tehát Dániel próféta
hitigazsága), sokkal inkább a pogány uralkodó szinte oidipuszi viselkedése és tartása
foglalkoztatja. A részletes elemzés feladata lesz majd azoknak a képalkotói eszközöknek
és eljárásoknak a feltárása, amelyek révén a festő a néma párbeszédet a királyban végbe¬
menő fordulat (a majdan sziikségképpen anagnérisziszhez*6 vezeté elbizonytalanodas)
eseményeként képes előállítani. Ennek folytán jut a király elhatározásra, miközben látha¬
tóvá válnak döntésének súlyos tétjei is. Nem a végkifejlet, csak annak több-mint-előér¬
zete. Ha a kép ennyit felidéz, már , megnyitotta" a zárt történetet, 7 és azt az igaz hit
45 Akérdést hasonldképp teszi fel Kurt Bauch is, vô. BAUCH 1967, 125-127.
46 anagnóríszisz: hirtelen felismerés (szerk.)
47 A történetek lezártsága és a befejeződésük ismerete nem akadálya a tragikus formának. Schiller az Oidipusz király
esetében a költő szempontjából mindenesetre előnyösnek ítélte, hogy ,...ennek a módszernek a segítségével
85