Page 73 [73]
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA
EGY , REMBRANDT-DRAMATOLOGIA” VAZLATA
Nem halla fil, elég a szem, ha lat.
(Shakespeare)
Van Goethe-nek egy rövidke feljegyzése 1831-ből, amely címében — Rembrandt, der
Denker — a hires festőt , gondolkodóként" aposztrofálja2. Halála előtt egy évvel az idős
költő a mindössze huszonhét éves holland 1633-ban szignált Az irgalmas szamaritd¬
nus című rézkarcát? [2.01] tanulmányozza. A Goethe szerint , fontos" lap témája a
Lukács-evangéliumból jól ismert példabeszéd (Lk 10.30—35), amelyet Jézus mond el
annak az akadékoskodó törvénytudónak, aki a felebaráti szeretet mibenlétéről kérdezi.
A történet egy utazóról szól, akit az úton kiraboltak és félholtra vertek, majd mindenki
magára hagyja, akinek kötelessége volna segíteni, viszont megmenti és biztonságba
helyezi egy idegen, akit egyedül az önzetlen szívjóság vezérel. Jézus a jó szamaritánust
követendő mintaként ajánlja: azért fogalmaz parabolában, hogy egy történetbe ágyazva
közvetlenül megélhetővé tegye beszélgetőpartnere számára a , szeresd felebarátod, mint
tenmagad" elvont erkölcsi parancsát.
Goethe mármost figuránként, aprólékosan leírja a sok alakos jelenetet: a rendezett
udvarral körülvett fogadó kapujában a nekünk háttal álló szamaritánus pénzt ad az
idős fogadósnak, miközben szolgája leemeli az igáslóról a törődött félmeztelen áldoza¬
tot — aki eközben összepillant a fogadó ablakán kikönyöklő ismeretlen fiatalemberrel.
, Feltűnő, hogy a sebesült ahelyett, hogy a szolgára hagyatkoznék, aki elvinné máris,
1 SHAKESPEARE, 23. szonett; Szász Károly fordítása.
2 Johann Wolfgang von GoETHE: Rembrandt, a gondolkodö [Rembrandt, der Denker] Id. GOETHE 1981, 751-752.
3 Rembrandt: Az irgalmas szamaritänus, r&karc, 247x203 mm. Az 5. ällapoton szignälva &s datälva: Rembrandt.
inventor et. Fecit. 1633, B. 90. Gary Schwartz szerint a lapot valöszinüleg Jan van de Velde azonos tärgyü, 1610
körülire datálható , éjszakai" rézkarca inspirálta (vö. SCHWARTZ 2006, 18.): legalábbis Rembrandt tőle vette át a
sérült a házba való bevitele és a fogadós kifizetése motívumának összevonását: utóbbi az evangéliumi elbeszélés
szerint csak másnap történt meg. Vö. KAT. BERLIN 1970, 81. A lap másik előzményének sokáig Rembrandt egy
parasztudvarról készült lavírozott tollrajzát (Ben. 462) tartották, de Benesch föltételezését az Albertina 2004-es
kiällitäsänak katalögusäban Bisanz-Prakken cäfolta. Vö. Kar. WIEN 2004, no. 153, 316. A rezkarc autenticitäsät
illetően Münz már 1952-ben fölvetette, hogy tanítványi kezek is nyomot hagyhattak a lemezen (vö. Münz 1952,
II. 93.)
71