Oldal 69 [69]
AZ ESZTÉTIKAI HORIZONT VISSZANYERÉSE?
Azt az univerzális kulturális antropológiát (,az emberi kifejezés energetikai
tanát") mármost, amely képes lehet valamennyi — a történeti időben kiképződött
és kultúrafüggő — pátoszforma rendszeres filológiai-történeti vizsgálatára, a Remb¬
randt-elöadäs himnikus vegszavaiban Warburg „a jövő zenéjének" nevezte!§5. Hogy
ez a művészettörténet és az esztétikai interpretáció hagyományát egyaránt transz¬
cendáló remény és ambíció teljesülhet-e valaha is, az számomra több mint kétséges.
Mindenesetre a különös tényt, hogy formakérdésekről Warburg még Rembrandtról
szólva sem beszélt, a közeli munkatárs Edgar Wind bizonyára azzal indokolta volna,
hogy a jó mű esztétikai tökélye egész egyszerűen elfedi azokat a problémákat, ame¬
lyeket megold: ,aki mindig csak Leonardóval, Raffaellóval és Holbeinnel hozako¬
dik elő — ahol a legélesebb ellentétek legsikeresebb kibékülésre jutnak —, és ezeket
élvezi is, legalábbis egy hangulatban, mely maga is az ellentéteknek egy pillanatnyi
harmonikus kiegyenlítődése, meglehet, boldog órákat tölt el ezzel, de a művészet
lényegének fogalmi megismeréséhez — és végül is mégiscsak ez az esztétika feladata
— nem fog eljutni”!46, Meglehet, Warburg e módszertani megfontolásból figyelt
inkább a kutatási problémáról pőrén árulkodó , elhanyagolt kuriózumokra? és , rossz
művekre" (Wind) 197.
Warburg művészi formaelemzéssel szembeni tartózkodását részben erősödő ant¬
ropológiai érdeklődésének az a speciális fókusza is indokolja, amely — mint láttuk
— korai halála után nem sokkal saját művészettörténész munkatársai között is mar¬
ginalizálta mind közelítésmódját, mind adatgyűjtő-elemző módszerét. Idegenkedett
a műalkotás fogalmának a korabeli művészettörténet-írásban elterjedt fetisizálásától,
a szövegszerű jelentésvilágok föltételezése mögött meghúzódó idealista esztétikák
előfeltevéseitől198. Reneszánsz tárgyú tanulmányainak futólagos áttekintése is arról
győz meg, hogy mennyire hidegen hagyták a Wiener Schule formalista elemzései,
a klasszikus és reneszánsz aránytan, illetve a perspektivikus térábrázolás történeti
probléméi (nota bene, az ikonolégus Panofsky érdeklédésének kiemelt tärgyai!)!#
Kevéssé érdekelte Platón és a neoplatonikus filozófia, nem foglalkoztatták az , eszmé¬
hanem olyan iparművészeti dísztárgyakra használja, amelyeket pedig általában szellemileg kevésbé, inkább kézmű¬
ves-technikai szempontból érdekes emberi produktumként szokás kezelni. A vonatkozó szöveghelyet idézi GOMB¬
RICH 1981, 355.
145 WARBURG 1926/2012, 101.
146 WIND 2005, 45.
147 Hogy Warburg kutatói érdeklődése a par excellence műalkotásokról amúgy is mindinkább általában a képekre tevődött át,
azt a legszemléletesebben a 20-as évek végén fölállított Mnemosyne-atlasza igazolja, amelyen a klasszikus művek repróitól
korabeli sajtófotókig mindenféle vizuális dokumentum egyenragú szerepet játszik. Vö. BREDEKAMP 2003, 256.
148 Woop 2014, 14.
149 Gertrud Bing erre a különbségre is célozhat a Warburg összegyűjtött írásainak olasz kiadásához írott előszavában,
amikor — érezhető polemikus éllel — arról beszél, hogy Warburg a képek és a néző közötti térbeli relációk iránti
érdeklődésének , semmi köze a háromdimenziós ábrázolás esztétikáját illető modern megszállottsághoz. Épp ellen¬
kezőleg, ez is ama törekvés része, hogy a stílusbeli eltéréseket pszichológiai szükségletek kiváltotta reakciókként
értse meg." Vö. BING 2005, 58.
67