Page 63 [63]
VISSZA A MUVEKHEZ: WARBURG ES A REMBRANDTI ,,UJ TARGYILAGOSSAG”
kus Médeia szörnyű tettének emberi jogosultságát akarta igazolni. Miként szervezi úgy a
formát, hogy annak közvetítésével a néző mind a végső harcra készülő nemzeti hős keserű
elszántságát, mind az önérzetében megsértett polgári hősnő önuralmát csakugyan erkölcsi
példaként tapasztalhassa meg? Miként , rendezi meg" a néző jelenlétét a drámai színtere¬
ken, miként teszi őt személyes ranújává annak az , energetikai inverziónak", amelynek
során tragikus hőseinek , külső mozgalmassága a beletörődés belső mozgásába" vált át?
Befogadásesztétikai terminusokban valahogy így hangozhatott volna Warburg kérdése —
ha a művek működésének ez a dimenziója explicite is foglalkoztatta volna.
Az újkori Európa Warburg által vizsgált uralkodó képkultúrájában fenomenoló¬
giai közhelynek számít, hogy a dolgok, formák és szimbólumok sosem csupán maguk¬
ban ábrázolódnak, hanem mindig egy — a néző testi jelenlétét sejtető — látótér keretei
között jelennek meg: mindenkori láthatóságuk — színeik, méreteik, hozzáférhetőségük
függvényében — nagyon is befolyásolja aftektív-szuggesztív erejüket. Az ilyen kép nem
egyszerűen ,ábrázol" vagy ,leképez” dolgokat és jeleneteket, hanem jelenvalóvá teszi
őket, azaz a néző számára valamilyen rálátást kínál ezekre: kiosztásuk és elrendezé¬
sük a kép virtuális színterén valamilyen néző-pozíciót, látószöget is feltételez. Minden
ilyen forma valamiféle nézői tekintetet implikál tehát, bár művészi döntés kérdése, hogy
milyen szerepet juttat neki, illetve mennyiben teszi a szemlélő jelenlétét és a szemlélés
aktivitását reflexió tárgyává.
Hipotézisem szerint mármost Warburg , az emberi kifejezés energetikai tanát" kiter¬
jesztőleg értelmezi: azt sejteti, hogy az ember vágyai, félelmei, kíváncsisága, szorongá¬
sai stb. nemcsak testének külső mozgásain, hanem belső észlelésén is megfigyelhető/
leképezhető nyomot hagynak. Indulati potenciálja nemcsak a szemlélt testnek, de az
aktuális szemlélő testének is van: a tekintet mozgását ugyanúgy , a közeledési ösztönnek
és a távolodás akaratának poláris ritmusa"!?5 uralja, mint a mozgó testét, és éppúgy
a kép mindenkori nézőjének kell aktuálisan megszemélyesítenie, mint amazt. Noha
Warburg csak a mimikai-gesztusnyelvi kifejezés kérdését taglalta részletesen, és a nézői
pillantást , energetizáló" vagy fékező impulzusok vonatkozásában megelégedett alkalmi
utalásokkal, arra azért kísérletet tehetünk, hogy fölmérjük, mi mindenre gondolhatott
volna, ha e tekintetben is részletekbe bocsátkozik.
Ilyennek tekinthetjük például elszórt megjegyzéseit az em grisaille-ábrázolásnak az
ábrázolt jelenlétét távolító természetéről!26. A színektől való eltekintés e szerint idéző¬
jelesit vagy „kesleltet”!?7, azaz megtorpanásra készteti a nézőt a figurákkal és érzelmeik¬
125 Aligha véletlen, hogy a tekintet szubjektivizálódása épp egy modern mü — Manet Dejeuner sur Iherbe-je — kapcsán
merül fel, amely , mintha arra született volna, hogy lobogóként hordozzák abban a küzdelemben, amelyet a fény
irányába fordulva vívtak az akadémiai virtuozitás béklyóitól való megszabadulásért", vö. WARBURG 2005, 21.
126 A Warburg életművét és gondolkodói karakterét is kiválóan ismerő Gertrude Bing összegzése szerint , az ábrázolás
tárgyának a természethűség alacsonyabb fokán való megragadása a dolog távoliságát hivatott kifejezni". BING 2005,
62—-63.
127 WARBURG 1995, 176.
61