OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? communio pillanatával: így fordul (,invertálódik") az elszánt bosszúvágy vad pátosza ( enargeiája") a keserves kilátásokkal is számot vető szubjektív elszánás fojtott csöndjébe. Ez a ,keserű bosszúkép" volna Rembrandt válasza az új holland hivatalos stílusra (14), amely inkább a hódítókkal való kiegyezés üdítő perspektívájának ad ékesszóló formát, s amelyet Warburg szemében — Jacob van Campen romanizáló építészeti díszletei [1.12] között — a Flinck vázlatát [1.29] átdolgozó Jürgen Ovens szónokként gesztikuláló Civilise és éjszakai piknik-képe [1.24] testesít meg!22. Warburg nagyon hasonló módon jár el a másik két kép esetében is123: Rembrandt megoldásait rendre csak , negatíve" érinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy műimmanens interpretáció ne juthatna az övéhez hasonló következtetésekre. A továbbiakban egy ilyen kísérlet lehetőségeit és buktatóit igyekszem mérlegelni. VISSZA A MŰVEKHEZ: WARBURG ÉS A REMBRANDTI 5 ÚJ TÁRGYILAGOSSÁG? Miféle , drámai formálás" teszi Rembrandt műveit alkalmatlanná arra, hogy „erkölcsi normákat felmutató kultuszképként állítsák éket”!24 a Burgerzaal vagy a Schouwburg polgári közönsége elé? Miféle originális megoldást talál Rembrandt arra a jelentős formaproblémára, amelyet a magában zajló dráma és a nézői jelenlét egyidejűségének követelménye állít a festők elé, s amelyre a XVII. század vizuális kultúrájának legkézenfekvőbb válasza épp a sekélyes teatralizálás, illetve az érzelmek imitálásával való retorikus bűvészkedés volt? Bizonyára nem véletlen, hogy előadása elején Warburg a barokk képi alakításnak a kultikus cselekményekkel, ünnepi processziókkal, színházi és operai előadásokkal való strukturális rokonságára utal: ezek ugyanis mind olyan nyilvános események, amelyek a jelenlévők intenzív involváltságát feltételezik, illetve testies-érzéki bevonódásukkal zajlanak. A barokk jellemzője, hogy a képi formák nemcsak az ábrázolt-megjelenített dolgot magát, hanem prezentálásának apparátusát — a néző általi megközelítésének kívánatos módját — is terjengősen belefoglalják a formába. Az érett Rembrandt mérlegelő elméjének mindkét idézett esetben szembe kellett néznie ezzel a kihívással: amikor a Városháza nagytermében nyüzsgő polgártársait a nemzeti múlt egykori vészterhes pillanatával szerette volna szembesíteni, és amikor ugyanezen színházjáró-könyvolvasó polgártársainak szemében a tragi122 A Rembrandtét felváltó, ideiglenesnek szánt, de azóta is a helyén látható munka keletkezéstörténetéről és technikai sajátosságairól Id. EIKEMA HOMMES-FROMENT 2011 123 Ezek részleteire itt nem szükséges kitérnem: mindkettőt érinteni fogom munkám további fejezeteiben. 124 WARBURG 1926/2012, 99. 60