Seite 62 [62]
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA?
communio pillanatával: így fordul (,invertálódik") az elszánt bosszúvágy vad pátosza
( enargeiája") a keserves kilátásokkal is számot vető szubjektív elszánás fojtott csönd¬
jébe. Ez a ,keserű bosszúkép" volna Rembrandt válasza az új holland hivatalos stí¬
lusra (14), amely inkább a hódítókkal való kiegyezés üdítő perspektívájának ad ékes¬
szóló formát, s amelyet Warburg szemében — Jacob van Campen romanizáló építészeti
díszletei [1.12] között — a Flinck vázlatát [1.29] átdolgozó Jürgen Ovens szónokként
gesztikuláló Civilise és éjszakai piknik-képe [1.24] testesít meg!22. Warburg nagyon
hasonló módon jár el a másik két kép esetében is123: Rembrandt megoldásait rendre
csak , negatíve" érinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy műimmanens interpretá¬
ció ne juthatna az övéhez hasonló következtetésekre. A továbbiakban egy ilyen kísérlet
lehetőségeit és buktatóit igyekszem mérlegelni.
VISSZA A MŰVEKHEZ: WARBURG ÉS A REMBRANDTI
5 ÚJ TÁRGYILAGOSSÁG?
Miféle , drámai formálás" teszi Rembrandt műveit alkalmatlanná arra, hogy „erköl¬
csi normákat felmutató kultuszképként állítsák éket”!24 a Burgerzaal vagy a Schouw¬
burg polgári közönsége elé? Miféle originális megoldást talál Rembrandt arra a jelentős
formaproblémára, amelyet a magában zajló dráma és a nézői jelenlét egyidejűségének
követelménye állít a festők elé, s amelyre a XVII. század vizuális kultúrájának legkézen¬
fekvőbb válasza épp a sekélyes teatralizálás, illetve az érzelmek imitálásával való retori¬
kus bűvészkedés volt?
Bizonyára nem véletlen, hogy előadása elején Warburg a barokk képi alakításnak a
kultikus cselekményekkel, ünnepi processziókkal, színházi és operai előadásokkal való
strukturális rokonságára utal: ezek ugyanis mind olyan nyilvános események, amelyek a
jelenlévők intenzív involváltságát feltételezik, illetve testies-érzéki bevonódásukkal zajlanak.
A barokk jellemzője, hogy a képi formák nemcsak az ábrázolt-megjelenített dolgot magát,
hanem prezentálásának apparátusát — a néző általi megközelítésének kívánatos módját —
is terjengősen belefoglalják a formába. Az érett Rembrandt mérlegelő elméjének mindkét
idézett esetben szembe kellett néznie ezzel a kihívással: amikor a Városháza nagytermében
nyüzsgő polgártársait a nemzeti múlt egykori vészterhes pillanatával szerette volna szem¬
besíteni, és amikor ugyanezen színházjáró-könyvolvasó polgártársainak szemében a tragi¬
122 A Rembrandtét felváltó, ideiglenesnek szánt, de azóta is a helyén látható munka keletkezéstörténetéről és technikai
sajátosságairól Id. EIKEMA HOMMES-FROMENT 2011
123 Ezek részleteire itt nem szükséges kitérnem: mindkettőt érinteni fogom munkám további fejezeteiben.
124 WARBURG 1926/2012, 99.
60