Seite 60 [60]
OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? (3) egy Orániai Móric elleni félresikerült merénylet titkos összeesküvőit ábrázoló röplap 1623-ból, amelyen a dux criminis kardjának hosszú pengéjén téteti keresztbe a cinkosok kardjait, ekként esketve meg őket. Erről asszociál Warburg (4) Orániai Móric 1584-es groningeni győzelmének amszterdami ünnepi dekorációjára, amelyen — 68 évvel Rembrandt megbízása előtt — először bukkan fel Claudius Civilis alakja a holland nemzeti büszkeség történelmi előképeként: egy ebből az alkalomból épített ideiglenes diadalíven — lábai alatt a legyőzött rómaiakkal — a gyözedelmes hadvezér triumfális pózában lép elő, a sárkányölő Szent Györgyhöz vagy a Lucifer fölött győzedelmeskedő Szent Mihály arkangyalhoz hasonlóan. Ez a lap nem maradt fenn, csak egykorú leírásból ismerjük — ezzel szemben (5) Antonio Tempesta 36 rézmetszet-illusztrációját Otto Vaenius (Otto van Veen, 1556-1629) 1612-ben kiadott, Tacitus elbeszelesen alapuló hazafias szellemű Batavorum cum Romanis Bellum cimü munkäjähoz mär Rembrandt is biztosan ismerte. [1.20] A manierista Van Veen Rubens mestere volt: mintaképként az 6 1600-1612 között Tacitus alapján készült Aistorie-it (kis méretti elbeszélé olajfestményeit) [1.21] hasznälta r&zkarcaihoz Tempesta is!!5. A sorozat nyitölapja a Romat és Batavidt megszemélyesítő allegorikus nőalakok kibékülését ábrázolja. Warburg azonban épphogy nem az átmeneti kibékülésre, hanem (6) a Tacitus elbeszélte történet tragikus mozzanataira koncentrál: a Paulus lefejezésének és Civilis letartóztatásának [1.22], a titkos éjszakai eskütételnek [1.21] és Brinio pajzsra emelésének [1.23], illetve a rómaiak legyőzésének jeleneteire!!6. A Rembrandt által megformált éjszakai eskü pontosabb értéséhez ugyanis szükségét látja az egész sorozat áttekintésének. Végül is ártatlan testvére, Paulus meggyilkolása motiválja Civilis bosszúvágyát, a végső kibéküléshez pedig a katonai győzelmen keresztül vezet az út. Vaenius is, Tempesta is kedelyes kerti ünnepségként ábrázolja azt, amit Rembrandt súlyos feszültséggel teli drámának lát. (7) Ezen a ponton Warburg egy bizarr történeti-néprajzi kitérőt tesz bizonyos XVI. századi német népi kardtáncok, a keresztbe rakott kardokra emelt, hadonászó , hősök" ábrázolásai, illetve a különböző, feldobással járó népi és diák-beavatási szertartások felé, (8) rámutatva a pajzsra emelés vertikalitásában rejlő , misztériumszerű religiozitás" búvópatakként való továbbélésére. A régmúlt e komor-vad rituáléja az újabb paraszti, illetve a szekuláris városi kultúra keretei között — mintegy a civilizatorikus tehermentesítés jegyében — lassan bohókás népszokássá párlódik. A szaturnáliák, pünkösdi és bolondkirályok dicsőítésének és megcsúfolásásnak kettősségét egyenesen ,a primitív őskirályság őseredeti polaritásának" — Frazer által az Aranyágban megfogalmazott — atavisztikus gyökereiig vezeti vissza. 115 Vö. Van DE WAAL 19568 12-16. 116 Tacırus, Historiae, IV. 14., magyarul: Tacitus: , Korunk története", (ford. Borzsák István), in: Tacitus Összes Művei I-II., Európa, Budapest, 1980, I. 293—294. 58
