Seite 60 [60]
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA?
(3) egy Orániai Móric elleni félresikerült merénylet titkos összeesküvőit ábrázoló
röplap 1623-ból, amelyen a dux criminis kardjának hosszú pengéjén téteti keresztbe a
cinkosok kardjait, ekként esketve meg őket. Erről asszociál Warburg
(4) Orániai Móric 1584-es groningeni győzelmének amszterdami ünnepi dekorá¬
ciójára, amelyen — 68 évvel Rembrandt megbízása előtt — először bukkan fel Claudius
Civilis alakja a holland nemzeti büszkeség történelmi előképeként: egy ebből az alka¬
lomból épített ideiglenes diadalíven — lábai alatt a legyőzött rómaiakkal — a gyözedel¬
mes hadvezér triumfális pózában lép elő, a sárkányölő Szent Györgyhöz vagy a Lucifer
fölött győzedelmeskedő Szent Mihály arkangyalhoz hasonlóan. Ez a lap nem maradt
fenn, csak egykorú leírásból ismerjük — ezzel szemben
(5) Antonio Tempesta 36 rézmetszet-illusztrációját Otto Vaenius (Otto van Veen,
1556-1629) 1612-ben kiadott, Tacitus elbeszelesen alapuló hazafias szellemű Bata¬
vorum cum Romanis Bellum cimü munkäjähoz mär Rembrandt is biztosan ismerte.
[1.20] A manierista Van Veen Rubens mestere volt: mintaképként az 6 1600-1612
között Tacitus alapján készült Aistorie-it (kis méretti elbeszélé olajfestményeit) [1.21]
hasznälta r&zkarcaihoz Tempesta is!!5. A sorozat nyitölapja a Romat és Batavidt meg¬
személyesítő allegorikus nőalakok kibékülését ábrázolja. Warburg azonban épphogy
nem az átmeneti kibékülésre, hanem
(6) a Tacitus elbeszélte történet tragikus mozzanataira koncentrál: a Paulus lefejezé¬
sének és Civilis letartóztatásának [1.22], a titkos éjszakai eskütételnek [1.21] és Brinio
pajzsra emelésének [1.23], illetve a rómaiak legyőzésének jeleneteire!!6. A Rembrandt
által megformált éjszakai eskü pontosabb értéséhez ugyanis szükségét látja az egész
sorozat áttekintésének. Végül is ártatlan testvére, Paulus meggyilkolása motiválja Civilis
bosszúvágyát, a végső kibéküléshez pedig a katonai győzelmen keresztül vezet az út.
Vaenius is, Tempesta is kedelyes kerti ünnepségként ábrázolja azt, amit Rembrandt
súlyos feszültséggel teli drámának lát.
(7) Ezen a ponton Warburg egy bizarr történeti-néprajzi kitérőt tesz bizonyos XVI.
századi német népi kardtáncok, a keresztbe rakott kardokra emelt, hadonászó , hősök"
ábrázolásai, illetve a különböző, feldobással járó népi és diák-beavatási szertartások felé,
(8) rámutatva a pajzsra emelés vertikalitásában rejlő , misztériumszerű religiozitás"
búvópatakként való továbbélésére. A régmúlt e komor-vad rituáléja az újabb paraszti,
illetve a szekuláris városi kultúra keretei között — mintegy a civilizatorikus tehermen¬
tesítés jegyében — lassan bohókás népszokássá párlódik. A szaturnáliák, pünkösdi és
bolondkirályok dicsőítésének és megcsúfolásásnak kettősségét egyenesen ,a primitív
őskirályság őseredeti polaritásának" — Frazer által az Aranyágban megfogalmazott — ata¬
visztikus gyökereiig vezeti vissza.
115 Vö. Van DE WAAL 19568 12-16.
116 Tacırus, Historiae, IV. 14., magyarul: Tacitus: , Korunk története", (ford. Borzsák István), in: Tacitus Összes Művei
I-II., Európa, Budapest, 1980, I. 293—294.
58