Seite 58 [58]
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA?
formaimpulzusok feszültséggel telített, mégis strukturált jelenvalóságát. Végső soron
ez az, amit Warburg — mintegy az , új tárgyilagosság" korrelátumaként — , dramatische
Gestaltung"-nak nevez, és ami arra kell hogy indítsa a befogadót, hogy fejtse fel és
kövesse nyomon az itt munkáló erők és ösztönzések dinamikus összjátékát.
A dekonstruktív műközpontúságnak ezt a paradox módszertanát a Claudius Civi¬
lis-kép [1.09] tárgyalásának példáján szeretném konkrétan is szemléltetni. Nemcsak
azért választottam ezt, mert az art officiel kívánalmaival való rembrandti dacolás leglát¬
ványosabb esetéről van szó, hanem azért is, mert ezúttal eleve töredékkel van dolgunk,
ami valamelyest indokolhatná a mű szerves egészként való zárójelbe tételét. Rembrandt
a már installált, mégis visszatetszést keltő művet valószínűleg nem volt hajlandó azon az
áron átdolgozni, amit a megrendelők talán (?) hajlandók lettek volna megfizetni, így a
hatalmas műtárgy még 1662 folyamán visszakerült hozzá: a jelek szerint maga döntött
úgy, hogy a csaknem öt és fél méter átmérőjű és félköríves záródású — ebben a formában
nyilvánvalóan értékesíthetetlen — vásznat kezelhetőbb méretű táblaképpé alakítja at. Az
új — fekvő formátumúra vágott, 196 x 309 cm-esre szűkített — keretet, amellyel nagy¬
jából negyedére redukálta az eredeti felület méretét, a középponti eskü-jelenet köré
illesztette, és jelentős mértékben át is dolgozta!06.
Már az is roppant érdekes, hogy Warburgot — aki, mint utaltam már rá, Stockholm¬
ban személyesen is tanulmányozta a művet, mérethű másolatot is készíttetett róla, és
hamburgi könyvtárában szinte kultuszt épített köréje!07 — a funkcióváltozásból fakadó
átalakítás részletei vajmi kevéssé érdekelték. Természetesen tudott arról a saját kezű (bár
vitatott státusú) müncheni tollrajzról [1.16], amely a kép szétvágás előtti állapotáról —
egyetlen saját kezű forrásként!98 maradt ránk, a Mnemosyne-atlasz 72. számú tábláján
[1.17] is elhelyezte!99. De — legalábbis a fennmaradt feljegyzések szerint — érdemi kom¬
mentárt nem fűzött hozzá. Meglehet, hogy ez a kifejtetlenség is szerepet játszott abban,
hogy az előadás fölvetései a Civilis-re vonatkozó tetemes irodalomban is említetlenül
maradtak! 10.
A bizarr, patchwork-szerű tárgyalás jellemzése érdekében sorszámozva idézem ide
azokat a látszólag összefüggéstelenül felbukkanó referenciapontokat, amelyekkel War¬
burg mintegy körülveszi és behálózza a rembrandti Civilis, a , monumentális odaadás"
e fömüvenek „egyszerli stilusät”!!1. Ezek egy része — különböző kontextusokban —
106 Az ätfestes részleteit a legapröl&kosabban NORDENFALK 1956, 89-93. tärgyalja.
107 V6. HADJINICOLAU 2018
108 Hofstede de Groot a Rembrandt-rajzok 1906-os katalégusäban (HOFSTEDE DE GROOT 1906) még 4 ilyen rajzot
(no. 409-412.) azonosított. 1956-ban Cornelius Müller-Hofstede, áttekintve a korábbi attribúciókat, ezek közül
már csak a 409. sorszámút fogadta el. Ld. MÜLLER-HOFsTEDE 1956, 53.
109 WARBURG 1929/2000, Tafel 72., 118—119.
110 Tény, hogy Warburg előadásának eleve töredékes és tudományos hivatkozásokkal csak esetlegesen fölszerelt szövege
sokáig nem volt publikálva. De Gombrich monográfiájának (GOMBRICH 1970) eléggé részletes ismertetéséből már
évtizedek óta lehetett tudni róla.
111 WARBURG 1926/2012, 80.
56