OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? ,a monumentális stílusért Európa északi fertályán vívott tragikus harc" folyamatába illeszkedik. Shakespeare-hez mérhető felelős értelmiségiként — szenvedélyes, de aggályoskodó, szorongásokkal teli, mégis eltökélt individuumként — ábrázolja, aki minden idegszálával a nagy tragikus hagyomány visszanyerésére, illetve újraelsajátítására törekszik. Gombrich érzékenyen figyel fel arra, hogy Warburg Rembrandtot mintegy a saját szellemi törekvéseihez igyekszik hasonítani!91: ábrázolásában a festő — akárcsak ő maga — nem a vértelen , klasszikus műveltség" udvarias tiszteletétől vezettetve, hanem a jelen emberét feszítő tragikus dilemmák, illetve a közösségi-nemzeti sorskérdések szorongató aktualitásai okán, lelkiismereti okokból fordul a múlt súlyos örökségéhez. Alighanem az 1926-os hamburgi előadás korábban érintett aktuális politikai-kortörténeti kontextusa — a weimari köztársaság válsága, a legrosszabb ösztönökre játszó rasszista propaganda és nem mellékesen a népi-nacionalista Rembrandt-kultusz fokozódása — magyarázza, hogy Warburg érvelése egyenesen annak a tendenciózus tételnek a bizonyítására fut ki, hogy a „drämai formäläs” („dramatische Gestaltung”)!02 miatt Rembrandt müvei alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy „erkölcsi normákat felmutató kultuszképként allitsäk öket”!03 a korabeli nyilvänossäg ele. Warburg olyan intenzitással fókuszál erre a nyilvános-politikai aspektusra, ami nemcsak a müvek kivälasztäsät! indokolja, hanem a rembrandti formák közelebbi esztétikai vizsgálatának zárójelbe tételére is magyarázatot kínál. 101 Vö. GoMBRICH 1981, 307. &s SCHOELL-GLAss 1998, 203-204. 102 WARBURG 1926/2012, 98. 103 WARBURG 1926/2012, 99. 104 Az előadás illusztrációi között szerepelt még a Civilishez készült, a kompozíció eredeti állapotát tükröző tollrajz, a Százforintos lap és a Leonardo Utolsó vacsorájának másolata után skiccelt híres vöröskréta-rajz reprodukciója is, de az írott szövegben ezekre sem történik utalás. WARBURG 1926/2012, 88-89. A Civilis-szekciöhoz tartozé lista késébb a Mnemosyne-atlasz Rembrandt-täbläinak alapjäul szolgält, Warburg utöbb az 1658-ra datält Philemon és Baucis vendégül látja Jupitert és Merkúrt c. olajképpel is kiegészítette. Vö. JOHNSON 2012, 177. 54